2013. július 29., hétfő

Stay here Tonight 26.rész - Gyönyörű csillogó szemek

26.rész
Gyönyörű csillogó szemek






Nicole

- Már megint mentek? – álltam Joon elé, aki épp a kijárat felé tartott.
- Muszáj. – sóhajtott.
- Hadd menjek. – kérleltem.
- Nem. Szó sem lehet róla! – emelte fel a hangját.
- Gonosz vagy velem, mondtam már?
- Nem érdekel!
- Miért nem mehetek? – tettem csípőre a kezeimet.
- Mert nagy felelőtlenség lenne a részemről ilyen veszélynek kitenni téged! – magyarázott.
- Múltkor se történt semmi. Sőt! Csak jó dolog történt. – utaltam a vallomására.
- Na igen! – csettintett. – Mi van ha megint valaki szerelmet vall neked? – mondta felháborodva.
- Még is ki?! – emeltem fel a hangom dühösen.
- Ki tudja… - nézett rám gyanakvóan.
- Joon! – ütöttem vállba.
- Maradsz és kész. – került ki majd kinyitotta az ajtót.
- Ha átváltoztatnál nem kéne féltened. – jegyeztem meg.
- Szia, Nicole, majd jövök. – lépett ki az ajtón, figyelmen kívül hagyva a megjegyzésem.

          - Köcsög. – morogtam mérgemben, majd miután becsukta maga után az ajtót kattant is a zár.
Be lettem börtönözve.
Vártam tíz percet, majd az ablakokat kezdtem tanulmányozni. Gonosz mosoly húzódott a számra mikor kinyitottam az egyiket és megállapítottam, hogy kisebb nagyobb nehézségekkel, ugyan de ki tudok az egyiken mászni.
          - Hajrá. – csaptam össze a tenyereimet, majd elkezdtem kivarázsolni magam a fal másik oldalára. Szépen kiültem az ablakba már csak egy ugrás választott el a célomtól.
Nagy levegőt vettem majd leugrottam és a kisebb puffanást egy szerény visszafogott sikítással fűszerezve érkeztem földet. 
Feltápászkodtam a földről majd leporoltam magam, és büszkén kihúztam magam.

- Engem akartál itt tartani? Nem jött össze. – mosolyogtam elégedetten majd elindultam a célom felé, ahova Joon és a többiek is mentek.

Rettegj Black Rose, érkezem!





Mikor beléptem a zajos klubba furcsa érzés fogott el. Eszembe jutatta, amikor először voltam itt. Akkor változott meg gyökerestől minden…
- Hol lehetsz te Isten csapása? – mosolyodtam el majd a hatalmas tömegbe keresni kezdtem Joon alakját.

Ha csak elképzeltem az arcát mikor meglát akaratlanul elmosolyodtam. Elindultam a sok ember között közbe pedig ide-oda dőlingéltem a zene ritmusára. Végül már annyira magával ragadott a zene, hogy fel is hagytam Joon keresésével és táncolni kezdtem. Valamiért nagyon jó kedvem volt, amit még magam is furcsálltam, de nem érdekelt. Gyorsan élvezem, a pillanatot még mielőtt elmúlik ez a felhőtlen hangulatom. Úgy is tudom, hogy hamarosan lesz valami, ami elront újra mindent.  Mosolyogva táncoltam a tömegben, mikor valaki megragadta a kezem és húzni kezdett maga után. Alig tudtam tartani vele a lépést olyan gyorsan ment. Nem ismertem fel őt, miközben az emberek között gyúródva haladtunk. Kivitt az épületből majd maga elé fordított én meg a térdeimre támaszkodtam és levegő után kapkodtam.

- Azért nem gondoltam, hogy ennyire dühös leszel… - mosolyogtam majd felegyenesedtem és a csuklómat fogtam ahol megszorított.
- Nem vagyok dühös. – válaszolt.

          - Per… - akadtam el mikor eljutott a tudatomig, hogy nem az a hang válaszolt nekem, amire számítottam. Felkaptam a fejem és a vér is megfagyott bennem.

- Ismerjük egymást? – remegett a hangom.
- Nem. – vont vállat az előttem álló srác. – De itt az ideje megismerkednünk. – mosolyodott el.

Valami nem szuperál. Ez nekem gyanús.

- M-miért kéne megismerkednünk? – léptem hátrébb.
- Taemin szerint finom a véred. – jelent meg egy ravasz mosoly az arcán.
- T-Taemin? – ijedtem meg.
- Na jó ebbe nem veszek részt. – motyogtam ijedten majd megfordultam, hogy elszaladjak, de hirtelen előttem termett.
- Nem foglak megölni. Talán… - gondolkodott el.
- Mit akarsz tőlem? Már megtörtem az átkot, mit akartok még?
- Ez már személyes elintézni való kislány. Csak érdekel milyen a véred. – mondta egy félszeg mosollyal majd megragadta a vállam.
- Ne! – kiáltottam fel mikor láttam, hogy hegyes fogai egyre közelebb érnek a nyakamhoz. Elakartam lökni magamtól mielőtt nem késő de valaki megragadott hátulról. Magához húzott, megfordított, majd ütés hangját hallottam. Félénken kinyitottam a szemem mire ő elengedett engem.
- Épp időben érkeztél… - fordultam meg és azzal a lendülettel le is fagytam.
Ma senki sem az akinek hiszem…

          - Rég találkoztunk Key. – mondta a megmentőm majd oldalba rúgta.

- Te meg ki a fene vagy? – tört ki belőlem miután felszedtem az állam a földről.
- Nem ér rá később? – kiabálta miközben Key-el harcolt.
- Végül is. – vontam vállat majd kényelmesen leültem a földre és vártam.

Az idegen srác behúzott Key-nek egyet majd felém fordult és felháborodva nézett rám.

- Te most csak viccelsz ugye?
- Most, ha állok, jobban érzed magad?! – háborodtam fel.

Gyorsan visszafordult, hogy kivédje Key újabb ütését.

- Nagyon kényelmes vagy. – mondta verekedés közbe.
- Jó akkor felállok! – sóhajtottam idegesen majd felálltam a földről, leporoltam magam és úgy néztem tovább az eseményeket.
- Így jobb. – fordult felém mosolyogva.
Visszamosolyogtam rá elégedetten, majd hirtelen feltűnt, hogy Key nincs sehol.
- Eltűnt. – jelentettem ki majd körbe néztem és nem láttam sehol.
- Ezt a nyugodtságot, amit az előbb mutattál megle… - mondta, majd mikor felé fordultam elakadt. Egy lépés választott el minket, ő meg mint aki szellemet lát úgy meredt rám.
- M-minden rendben? – integettem előtte.
- Nem… - motyogta.
- Mi? – lepődtem meg.
Megrázta a fejét majd elmosolyodott.
- Semmi.
Vajon ő kikhez tartozik?

          - Megnézhetek valamit? – tettem fel a kérdést mire bólintott egyet.
Odaléptem  hozzá majd megfogtam a pólója nyakát és lejjebb kezdtem húzni.

- M-mit csinálsz? – jött zavarba.
- Nyugi nem áll szándékomban levetkőztetni az utca kellős közepén, majd megerőszakolni csak arra vagyok kíváncsi ho… - fagyott belém a szó mikor nem találtam a jelet.

Mi az, hogy nincs rajta jel? Lehetetlen!

- Még is mi… - akadt ki az agyamba a mérő majd elengedtem a pólóját és ránéztem.
A kezét nyújtotta felém mosolyogva mire ránéztem gyanakvóan, majd kis habozás után, de végül kezet fogtam vele.
- Nicole. - mutatkoztam be. – És te…– mondtam elgondolkodva miközben a kezünket néztem majd felnéztem rá.
- Kyuhyun. – nézett le rám gyönyörű csillogó szemekkel.
- Vámpír vagy? – néztem rá gyanakvóan.

- Nem, vérfarkas. 

Van olyan is?! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése