26.rész
Gyönyörű csillogó szemek
♦Nicole♦
- Már megint mentek? – álltam Joon elé, aki épp a kijárat felé tartott.
- Muszáj. – sóhajtott.
- Hadd menjek. – kérleltem.
- Nem. Szó sem lehet róla! – emelte fel a hangját.
- Gonosz vagy velem, mondtam már?
- Nem érdekel!
- Miért nem mehetek? – tettem csípőre a kezeimet.
- Mert nagy felelőtlenség lenne a részemről ilyen veszélynek kitenni téged!
– magyarázott.
- Múltkor se történt semmi. Sőt! Csak jó dolog történt. – utaltam a
vallomására.
- Na igen! – csettintett. – Mi van ha megint valaki szerelmet vall neked? –
mondta felháborodva.
- Még is ki?! – emeltem fel a hangom dühösen.
- Ki tudja… - nézett rám gyanakvóan.
- Joon! – ütöttem vállba.
- Maradsz és kész. – került ki majd kinyitotta az ajtót.
- Ha átváltoztatnál nem kéne féltened. – jegyeztem meg.
- Szia, Nicole, majd jövök. – lépett ki az ajtón, figyelmen kívül hagyva a
megjegyzésem.
- Köcsög. – morogtam mérgemben,
majd miután becsukta maga után az ajtót kattant is a zár.
Be lettem börtönözve.
Vártam tíz percet, majd az ablakokat kezdtem tanulmányozni. Gonosz mosoly húzódott
a számra mikor kinyitottam az egyiket és megállapítottam, hogy kisebb nagyobb nehézségekkel,
ugyan de ki tudok az egyiken mászni.
- Hajrá. – csaptam össze a
tenyereimet, majd elkezdtem kivarázsolni magam a fal másik oldalára. Szépen
kiültem az ablakba már csak egy ugrás választott el a célomtól.
Nagy levegőt vettem majd leugrottam és a kisebb puffanást egy szerény
visszafogott sikítással fűszerezve érkeztem földet.
Feltápászkodtam a földről majd leporoltam magam, és büszkén kihúztam magam.
- Engem akartál itt tartani? Nem jött össze. – mosolyogtam elégedetten majd
elindultam a célom felé, ahova Joon és a többiek is mentek.
Rettegj Black Rose, érkezem!
Mikor beléptem a zajos klubba furcsa érzés fogott el. Eszembe jutatta,
amikor először voltam itt. Akkor változott meg gyökerestől minden…
- Hol lehetsz te Isten csapása? – mosolyodtam el majd a hatalmas tömegbe
keresni kezdtem Joon alakját.
Ha csak elképzeltem az arcát mikor meglát akaratlanul elmosolyodtam. Elindultam
a sok ember között közbe pedig ide-oda dőlingéltem a zene ritmusára. Végül már
annyira magával ragadott a zene, hogy fel is hagytam Joon keresésével és
táncolni kezdtem. Valamiért nagyon jó kedvem volt, amit még magam is furcsálltam,
de nem érdekelt. Gyorsan élvezem, a pillanatot még mielőtt elmúlik ez a
felhőtlen hangulatom. Úgy is tudom, hogy hamarosan lesz valami, ami elront újra
mindent. Mosolyogva táncoltam a
tömegben, mikor valaki megragadta a kezem és húzni kezdett maga után. Alig
tudtam tartani vele a lépést olyan gyorsan ment. Nem ismertem fel őt, miközben
az emberek között gyúródva haladtunk. Kivitt az épületből majd maga elé
fordított én meg a térdeimre támaszkodtam és levegő után kapkodtam.
- Azért nem gondoltam, hogy ennyire dühös leszel… - mosolyogtam majd felegyenesedtem
és a csuklómat fogtam ahol megszorított.
- Nem vagyok dühös. – válaszolt.
- Per… - akadtam el mikor
eljutott a tudatomig, hogy nem az a hang válaszolt nekem, amire számítottam.
Felkaptam a fejem és a vér is megfagyott bennem.
- Ismerjük egymást? – remegett a hangom.
- Nem. – vont vállat az előttem álló srác. – De itt az ideje
megismerkednünk. – mosolyodott el.
Valami nem szuperál. Ez nekem gyanús.
- M-miért kéne megismerkednünk? – léptem hátrébb.
- Taemin szerint finom a véred. – jelent meg egy ravasz mosoly az arcán.
- T-Taemin? – ijedtem meg.
- Na jó ebbe nem veszek részt. – motyogtam ijedten majd megfordultam, hogy
elszaladjak, de hirtelen előttem termett.
- Nem foglak megölni. Talán… - gondolkodott el.
- Mit akarsz tőlem? Már megtörtem az átkot, mit akartok még?
- Ez már személyes elintézni való kislány. Csak érdekel milyen a véred. –
mondta egy félszeg mosollyal majd megragadta a vállam.
- Ne! – kiáltottam fel mikor láttam, hogy hegyes fogai egyre közelebb érnek
a nyakamhoz. Elakartam lökni magamtól mielőtt nem késő de valaki megragadott
hátulról. Magához húzott, megfordított, majd ütés hangját hallottam. Félénken
kinyitottam a szemem mire ő elengedett engem.
- Épp időben érkeztél… - fordultam meg és azzal a lendülettel le is
fagytam.
Ma senki sem az akinek hiszem…
- Rég találkoztunk Key. –
mondta a megmentőm majd oldalba rúgta.
- Te meg ki a fene vagy? – tört ki belőlem miután felszedtem az állam a
földről.
- Nem ér rá később? – kiabálta miközben Key-el harcolt.
- Végül is. – vontam vállat majd kényelmesen leültem a földre és vártam.
Az idegen srác behúzott Key-nek egyet majd felém fordult és felháborodva nézett
rám.
- Te most csak viccelsz ugye?
- Most, ha állok, jobban érzed magad?! – háborodtam fel.
Gyorsan visszafordult, hogy kivédje Key újabb ütését.
- Nagyon kényelmes vagy. – mondta verekedés közbe.
- Jó akkor felállok! – sóhajtottam idegesen majd felálltam a földről,
leporoltam magam és úgy néztem tovább az eseményeket.
- Így jobb. – fordult felém mosolyogva.
Visszamosolyogtam rá elégedetten, majd hirtelen feltűnt, hogy Key nincs
sehol.
- Eltűnt. – jelentettem ki majd körbe néztem és nem láttam sehol.
- Ezt a nyugodtságot, amit az előbb mutattál megle… - mondta, majd mikor
felé fordultam elakadt. Egy lépés választott el minket, ő meg mint aki
szellemet lát úgy meredt rám.
- M-minden rendben? – integettem előtte.
- Nem… - motyogta.
- Mi? – lepődtem meg.
Megrázta a fejét majd elmosolyodott.
- Semmi.
Vajon ő kikhez tartozik?
- Megnézhetek valamit? – tettem
fel a kérdést mire bólintott egyet.
Odaléptem hozzá majd megfogtam a pólója
nyakát és lejjebb kezdtem húzni.
- M-mit csinálsz? – jött zavarba.
- Nyugi nem áll szándékomban levetkőztetni az utca kellős közepén, majd
megerőszakolni csak arra vagyok kíváncsi ho… - fagyott belém a szó mikor nem
találtam a jelet.
Mi az, hogy nincs rajta jel? Lehetetlen!
- Még is mi… - akadt ki az agyamba a mérő majd elengedtem a pólóját és ránéztem.
A kezét nyújtotta felém mosolyogva mire ránéztem gyanakvóan, majd kis
habozás után, de végül kezet fogtam vele.
- Nicole. - mutatkoztam be. – És te…– mondtam elgondolkodva miközben a
kezünket néztem majd felnéztem rá.
- Kyuhyun. – nézett le rám gyönyörű csillogó szemekkel.
- Vámpír vagy? – néztem rá gyanakvóan.
- Nem, vérfarkas.
Van olyan is?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése