Stay here Tonight 25.rész - A vámpír és a vámpírvadász

25.rész

A vámpír és a vámpírvadász 

♦Tiffany♦

Napok óta csak Drakula volt a téma. Tudtam, hogy fontos tenni ellene valamit, de bárhogy okoskodtunk semmire sem jutottunk. Mindenki találgatta, hogy miért is tért vissza Drakula. Ültünk az asztalnál és egymást néztük. Egyikünk sem tudott épp érvekkel elő állni, de még ötletünk sem volt. Éreztem, hogy ebből jó nem fog kisülni, de mélyen reménykedtem benne, hogy csak egy villám látogatásra tért vissza hozzánk aztán megy vissza oda ahonnan jött. Örülnénk neki, de biztosak lehetünk benne, hogy oka van a visszatérésének. Nyomos oka lehet, ami számunkra még mindig homály fedd. Ültünk és bambán bámultuk egymást.

- Reménytelen. –sóhajtott fel Seungri.

- Az. – motyogtam az orrom alatt miközben fejemet támasztottam és elvétve GD-re néztem. Hangos kopogás törte meg a nyomasztó csöndet mire mindenki az ajtó felé nézett. Felvontam az egyik szemöldökömet és egy halk sóhaj hagyta el a számat. Ki az és mit keres itt? Mire rá vettem volna magam, hogy felálljak addigra Daesung megelőzött. Hátra dőltem és vártam, hogy végre megtudjam ki a betolakodónk.

- Örülök, hogy végre felemelted az úri vámpír segged és kinyitottad az ajtót. – halottam egy ismerős hangot mire a szemim kipattantak.

- Te meg mi a fenét keresel itt? – kérdezte tőle Daesung.

- Nem szabad meglátogatnom a húgomat? – hangjából érződött, hogy elmosolyodott. 

- Kutyát minek hoztad magaddal? – kérdezte kicsit flegmán Daesung.

- Azt hiszem, nem tudod, kivel beszél! – emelte fel hangját egy kicsit az ajtóban álló testvérem.

- Daesung! – kiabáltam, rá mert nem bírtam tovább hallgatni. – Letépem a golyóidat, ha nem jössz ide azonnal! – csaptam az asztalra miközben dühös pillantásokat vettetem rá. Összerezzent majd nagyot nyelt és bólintott egyet. – Idióta vadbarom. – motyogtam majd kihúztam magam és az ajtó felé fordultam.

- Fáradj beljebb. – erőltettet magára egy mosolyt Daesung de szemei szikrát szórtak. Vesztedbe rohansz te hülye barom.

- Egy perc is elég, hogy megöljelek! – húzódott gonosz mosoly nővérem arcára.

- Na, elég legyen. – mondtam miközben elindultam a nővérem felé. – Daesung tünés a szobádba. - mutattam az emelet felé miközben le sem vettem a szememet a testvéremről.

- Mi vagy te az anyám? – kérdezte felháborodva.

- Seggbe rúglak, ha nem mész a szobádba! – fordultam felé dühösen. Pufogva indult fel az emeletre majd hangos ajtócsapás jelezte, hogy megérkezett a szobába.

 - Abby. – erőltettem magamra egy mosolyt pedig legszívesebben dühöngtem volna.

- Nem kell megjátszanod magad. – nevetett fel mire az erőltetett mosoly is lefagyott az arcomról. 

- Mit akarsz itt? – kérdeztem komolyan mire elmosolyodott.

- Csak beszélgetni. Vagy a drága szerelmed nem engedi meg?

- Ezt most fejezd be! – szóltam rá. – Mond, amiért jöttél aztán menj el!

- Kérésed számomra parancs! – hajolt meg. – Huzamosabb ideig képtelen lennék egy vámpírral teli házban tartózkodni. – jelent meg egy fél mosoly az arcán. GD-re pillantottam, aki szó nélkül nézte végig a történteket. Ő sem tehetett semmit hiszen Abby egy vámpírvadász volt. Igen a nővérem egy Vámpírvadász. Én is vámpírvadász lettem volna, de ezt senki sem tudja egyedül én és GD-ék és nem is akarom, hogy mások megtudják, de a sorom úgy alakult, hogy közbe szólt a szerelem. Szívem mélyén tudom, hogy Abby nagyon haragszik rám de hát így alakult. Nehezen, de elfogadta a gondolatot, hogy a testvére egy vámpír és ellenségeknek számítunk. Legbelül szerintem még mindig nem tudta elfogadni hiába mutatja magát annyira erősnek.

- Gyere menjünk  fel  ott nyugodtan tudunk  beszélni. – mondtam majd elindultam felfelé ő pedig követett. Benyitottam a szobámba majd beengedtem őt is magunkra csuktam az ajtót. Az ablakhoz sétált majd kifelé kezdet nézni én pedig leültem az ágyra.

- Minek köszönhettem a látogatásodat? – kérdeztem tőle komolyan.

- Reménykedtem benne, hogy te okosabb vagy Drakulával kapcsolatban, mint én. – fordult felém miközben zsebeibe csúsztatta kezeit.

- Drakula? – kerekedtek ki a szemeim. – Te még is honnan tudsz róla?

- Drága pici szívem. – jelent meg egy apró mosoly az arcán. – Vámpírvadász vagyok, minden apró lépésetekről tudok.

- Én kérek elnézést. – mondtam egy kicsit felháborodva.

- Tudsz valamit vagy sem? – komolyodott el. – Tudnom kellene, mert leváltják a társamat.

- Miért? – lepődtem meg.

- Nincs meg az őszhang Yesung és köztem. – magyarázta.

- Ő az a kutya, aki kint van. – pislogtam rá.

- Ő nem kutya drága szívem, hanem Vérfarkas. – nevetett fel, de hamar vissza is komolyodott az arca.

- Nem igazán érdekel, egy kalap alá megy az összes négylábú. – intettem le.

- Gratulálok, hogy te még a lovat is képes vagy kutyának nézni. – tapsolta. – Semmit se változol még így sem. – nevetett fel majd újra az ablak felé fordult.

- Ki lesz az új társad?

- Azt hiszem Sungmin-nak hívják. – sóhajtott fel.

- De várjunk csak. – villámként hasított bennem a felismerés. – Honnan tudod, hogy Drakula visszatért?

- Mondtam már, hogy én mindent tudok!

- Szeretnélek megkérni, hogy ne avatkozz, bele a dolgainkba ezt majd mi elintézzük. – mondtam komolyan. Felnevetett mire értetlenül néztem rá.

- Inkább könyörögnöd kéne, hogy segítsek. – mondta nevetve.

- Nem kérek, segítségedből megoldom. – emeltem fel hangom.

- Ne legyél olyan szerény!

- Abby! – emeltem fel a hangom. – Ezért jöttél ide? – kérdeztem felháborodva.

- Nyugalom. – fordult felém mosolyogva. Éreztem, ahogy a düh elárasztja testemet.

- Ne avatkozz bele a dolgainkba!

- Elfelejted ki is vagyok! Én nem a vámpírokkal vagyok, mint te, én azért vagyok, hogy elpusztítsam őket.

- Akkor se avatkozz bele az egészbe. – néztem rá dühösen.

- Sajnálom, hogy meg akarom védeni a testvéremet. – mondta teljesen érzelemmentes arccal. Hirtelen szóhoz sem jutottam. – Attól még, hogy te vámpír lettél ugyan úgy a testvérem, vagy mint az előtt. – nézett a szemembe. Igaza volt, de képtelen voltam belátni saját magamnak is.

- Menj el! – parancsoltam rá miközben egy pillanatra sem néztem rá.

- Kérésed számomra parancs. – jelent meg egy fél mosoly az arcán. – Vigyázz magadra hugicám. – jött közelebb hozzám majd kezét vállamra tette. Elmosolyodott majd felsóhajtott és kilépett az ajtón.

Fújtattam egyet majd leültem az ágyra és plafont kezdtem bámulni. Igaza volt, de nem kérhettem segítséget tőle.  Ezt nekünk kell megoldanunk. Vámpír nem kérhet segítséget egy vámpírvadásztól hiába testvére az egyiknek…