Stay here Tonight 15.rész - Egy pohár Tequila

15.rész

Egy pohár Tequila

♦Tiffany♦

Nem sokkal később minden remény szertefoszlott, mikor Joon sétált be az MBLAQ főhadiszállásának ajtaján Nicole-al az oldalán. Rettentő dühös voltam, amit nem is lepleztem. Ha szemmel ölni lehetett volna, az a liba már rég nem lenne az élők sorában. A beszélgetésből ítélve Seungho-nak is böki a csőrét, hogy itt lábatlankodik. Ezt könnyen meg lehetne oldani, de persze hülye lennék elmondani nekik az igazságot. Elmélyült gondolataimból Mir szavai hoztak vissza a valóságba.

- Hál’ Istennek mindenki jól van. – vigyorgott, mint akit arcon csaptak egy serpenyővel és úgy maradt. 

- Ja. – válaszoltam unottan.

- Megmutattuk nekik, remélem megtanulták, hogy ki a főnök. Soha nem érhetnek a nyomunkba, ezerszer erősebbek vagyunk, de ha visszatolják a rusnya pofájukat, azt nagyon meg fogják bánni. Nem fogom hagyni, hogy bántsanak, vagy elvigyenek. – mosolygott tovább, éreztem a melegséget, amit felém árasztott.

- Köszi. – erőltettem hamis mosolyt az arcomra, pedig inkább fejbe rúgni lett volna kedvem az előbbi mondatai után.

- Valami baj van? Olyan furcsán viselkedsz. – nézett a szemeimbe.

- Nem, dehogy is, csak eléggé elfáradtam. – mosolyogtam tovább.

- Haza is mehetünk, ha szeretnél?

- Az jó lenne. – mondtam fáradtságot színlelve.

- Rendben, elköszönök a többiektől, te addig várj meg itt oké? – meg se várta a válaszom, csak egy mosollyal az arcán eltűnt az ajtó mögött. Több mint tíz perce vártam rá, de még mindig nem jött. Átfutott az agyamon egy csomó hülyébbnél hülyébb tipp, hogy vajon hová tűnt. El is vetettem őket, mikor láttam, hogy éppen rohamléptekkel közeledik felém.

- Bocsi, volt egy kis megbeszélni valónk Seungho-val. – mentegetőzött, mire megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi gond. Beszálltunk a kocsiba és indultunk is Mir lakása felé, ami kb. fél órára volt a főhadiszállástól. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, megnyugtató csend uralkodott, csak az autó motorjának zúgását lehetett hallani. Amint megérkeztünk és beléptünk a házba, mindketten ledobáltuk a cuccainkat és elindultunk, Mir a szobájába én pedig a vendégszobába, amit kisajátítottam magamnak az itt tartózkodásom idejére.

- Nincs kedved megnézni egy filmet? – rontott be Mir a szokásos vigyorával, úgy, hogy még a szívem is megállt egy pillanatra.

- Ne haragudj, de tényleg nagyon fáradt vagyok. – tettettem a szomorút. Amióta itt vagyok, ha mást nem is, de folyékonyan hazudni megtanultam.

- Hát jó. – hajtotta le a fejét. Láttam rajta, hogy tényleg letört a visszautasításom miatt.

- De majd talán legközelebb. – vágtam rá, egy őszinte mosoly kíséretében. Nem tudom, hogy ez azért volt, mert sajnáltam vagy mert kezdtem megszeretni a hülye fejét.

- Rendben. – csillant fel a szeme.

- De most, ha nem haragszol szeretnék lefeküdni.

- Persze, holnap találkozunk. Jó éjt. – köszönt el, majd kiment. Csak forgolódtam vagy két órán keresztül, nem jött álom a szememre. Hirtelen ötlettől vezérelve írtam egy sms-t GD-nek, hogy nem e találkozhatnánk a közeli parkban. Nem kellett sokat várnom, már érkezett is a válasz üzenet egy „ok”-al. Rekord idő alatt felöltöztem, már csak azt kellett kitalálnom, hogyan masírozzak ki a házból, úgy, hogy ez Mir-nek ne szúrjon szemet. Rengeteg ötlet megfordult a fejemben, de végül amellett döntöttem, hogy kimászom a szobám ablakán és az ereszcsatorna mentén lecsúszok. Mennyivel egyszerűbb is lett volna a dolog, ha vámpír lennék most, ilyenkor elképesztően hiányzik az erőm. Mielőtt elindultam volna résnyire nyitottam az ajtót, hogy megbizonyosodjak róla, hogy Mir éppen mit csinál. Éppen valami doramát nézett, amibe nagyon bele volt merülve. Ez pont kapóra jött nekem, így nem valószínű, hogy feltűnik neki, hogy eltűntem. Jöhetett a tervem gyakorlatban való megvalósítása, kimásztam az ablakon és haladtam egyre a föld felé. Hál’ Istennek az ablak nem volt túl magasan, így nem volt olyan nehéz dolgom, mégis sikerült lehorzsolnom a karom. Sikerült megint bebizonyítanom, milyen fenomenálisan tehetséges vagyok. Amint leértem, körül néztem, majd elkezdtem rohanni a parkig, ahol GD már biztos, hogy vár. A park kapujában, már levegőért kapkodtam, így sétára váltottam. Kellett pár perc mire a szívverésem valamelyest normalizálódott. Viszonylag hamar megtaláltam GD-t egy terebélyes fa alatt ácsorgott és a telefonját nyomkodta. Egyre közeledtem hozzá, mikor ő is észrevett, mosolyra húzta a száját, én pedig oda rohantam hozzá, hogy megölelhessem. Nem hittem volna, hogy ez alatt a majdnem egy hét alatt ennyire fog hiányozni. Mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot. Percekig csak álltunk ott egymás karjaiban, nem akartam, hogy véget érjen, olyan tökéletes volt ez a pillanat, majd végül ő törte meg a csendet.

- Nagyon hiányoztál! – hallottam a melegséget hangjában.

- Te is nekem! – vágtam rá, miközben a könnyeimmel küszködtem. Majd elengedett és leültünk a legközelebbi padra.

- Nos, miért akartál találkozni? – tért a lényegre.

- Hát, először is érdekelne, hogy mi történt pár órája.

- Joon súlyosan megsebesítette Seungri-t, aki nem tudta teljesíteni a küldetést. Röviden ennyi. – szorította össze a fogait.

- És hogy van most Riri? – érdeklődtem.

- Még mindig elég rosszul fest, de hála a vámpírok gyors gyógyulásának, nem sokára rendbe fog jönni. – enyhült meg egy kicsit.

- Ennek örülök. –mosolyodtam el.

- És nálad mi a helyzet? – kérdezte.

- Minden oké, de azért jó lenne már haza menni. Utálom, hogy folyton figyelik minden lépésem. – hajtottam le a fejem.

- Elhiszem, de hamarosan vége, ne aggódj. Amúgy, ha minden lépésedet figyelik, hogy sikerült most eljönnöd? – vonta fel szemöldökét.

- Hát, most csak Mir volt ott és valljuk be őt nem túl nehéz kijátszani. – nevettem fel.

- Így már mindent értek. – nevetett ő is. Ez után megbeszéltük Nicole elrablásának tervét nagyvonalakban. Mivel legutóbb Joon kavart be nekünk, most az a legfontosabb dolgunk, hogy őt félre állítsuk az útból. Miután végeztünk sietnem kellett vissza, nehogy lebukjak. Fájt újra elválnom GD-től, de tudtam, hogy nincs más választásom. Nagy nehezen visszaügyködtem magam a szobámba, úgy, hogy Mir-nek fel sem tűnt. Egész büszke voltam magamra. Másnap reggel, szokásos időben indultunk el az MBLAQ főhadiszállására, mikor odaértünk, majdnem mindenki ott volt, csak Nicole és Joon hiányoztak. Nem kellett sokat várni rájuk, hamar megérkeztek. Itt vette kezdetét a terv, ami megfogalmazódott a fejemben. Mindenképpen el akartam választani őket egymástól, ezért, amint beléptek Nicole nyakába ugrottam és elinvitáltam sétálni, de Joon közbe avatkozott, még mielőtt válaszolhatott volna.

- Még mit nem! – förmedt rám.

-  Na… - öleltem meg hátulról.

-  Már mondtam. – fogta meg Joon a kezeimet, majd letépte magáról és odébb állt.

-  Joonie… - kérleltem lágy hangon tovább, majd megfogtam a kezét és szembe álltam vele.

-  Mi bajod van? – kérdezte Joon.

-  Semmi… - mondtam sejtelmesen, majd rátettem a kezem Joon izmos hasára és a szemébe néztem.

- Joon csak értetlenül nézett rám, de nem ellenkezett egy percig sem.

- Mit kell tennem, hogy engedélyt kapjak? – rebegtettem a szempilláimat miközben egyre közelebb hajoltam Joon-hoz. Egyszer csak valaki megragadta a karom és elráncigált onnan.

- Gyere menjünk. – amint megszólalt egyből leesett, hogy Nicole az. Csak nem féltékeny?

 - Azt mondtam nem mentek sehová! – kiabált utánunk Joon mire megtorpant -Ne kelljen többször szólnom! – mondta majd elvih...

- Azt mondtam nem mentek sehová! – kiabált utánunk Joon mire Nicole megtorpant.

- Ne kelljen többször szólnom! – mondta majd elviharzott. Kivágtattam a nappaliból, Joon pedig feldúltan trappolt be. Nem mentem messzire így fültanúja voltam a kis beszélgetésüknek Nicole-al. A következő, amit hallottam a bejárati ajtó csapódása volt. Egyértelmű volt, hogy Joon ment ki. Kapva az alkalmon utána rohantam, de nem sokkal azután, hogy kiléptem Mir ráncigált vissza.

- Eressz el! Hadd menjek utána! – kiáltottam rá hisztisen.

- El van borulva az agya hagyd most békén! – magyarázott Mir.

- Nem érdekel! – emeltem fel a hangom, majd kirántottam a karom Mir szorításából. Joon után rohantam, aki a kocsija felé tartott. Elkaptam a pólóját, mire mérgesen hátra fordult. Lassan megcsókoltam Joont. Éreztem az égető pillantásokat a hátamon, tudtam, hogy Mir és Nicole mindent láttak.

- Ezt nem kellett volna. – szólalt meg halkan Joon, miután ajkaink elváltak egymástól. Mikor oldalra pillantottam, nem láttam senkit ott. Ezután Joon bepattant a kocsijába és elhajtott, engem pedig otthagyott. Bármennyire is kíváncsi voltam Nicole arckifejezésére, még nem mehettem vissza, inkább elmentem sétálni, közben pedig írtam egy sms-t GD-nek ezzel a szöveggel: "A pohár kedd megtelni Tequila-val.”