Stay here Tonight 16.rész - Black Rose

16.rész

Black Rose

♦Nicole♦

Az elkövetkező napokban ha nem volt muszáj nem szóltam Joon-hoz. Nem tudtam mit mondhatnék és kedvem se volt hozzá. Emily látványosan vonzódott hozzá amit én minden egyes alkalommal végig néztem. Egyszer sem láttam, hogy elutasítaná őt. Arra a következtetésre jutottam, hogy Joon egyszerűen szeret a lányokkal szórakozni de ennél többet egytől sem akar. Ezzel vigasztaltam magam.

- Ne ennyire látványosan. – ült le mellém Mir.

- Hagyjuk már. – forgattam a szemeim. – Nem érdekel az egész. – mosolyogtam.

- Engem sem. – sóhajtott Mir.

- Gondoltam.

- Ti meg mit csináltok? – állt meg előttünk Joon szúrós szemekkel.

Hátradőltem majd elfordítottam a fejem. Nem gondoltam, hogy pont én tartozom azzal, hogy magyarázkodjak.

- Beszélgetünk. – válaszolt Mir.

- Aha, azt látom. – mondta majd elfordult mire előrehajoltam és elvigyorodtam.

- Hé, Joon milyen volt? – mosolyodtam el érdeklődően mire Mir csodálkozva nézett rám.

- Miről beszélsz? – fordult meg Joon és nézett rám értetlenül.

- Hát Emily. Ennyire bejön? – mosolyogtam mintha különösebben nem érdekelne a dolog.

- Hülye egy kutya vagy. – röhögte el magát majd ölbe tette kezeit.

- Mi? – tűnt el az arcomról a mosoly.

- Nem emlékszem, hogy neki mikor sikerült legyőznie engem. – mondta komolyan. – Ellene nem veszítettem. Vagy már el is felejtetted?

- Nem értem… - vakargatta a fejét Mir.

- Nyugi, én sem. – mosolyodtam el mikor újra össze tudtam szedni magam és kiverni a fejemből a Joon félreértelmezhető mondatait.

- Este megyünk. – jött be a nappaliba Seungho.

- Hova? – kérdezte Mir.

- Black Rose.

- Á, de régen voltunk ott. – sóhajtott Mir majd elmosolyodott. – Megint meló?

- Az. – válaszolt Seungho. – Megint ellepték a Defenderek.

- És ki marad itthon ezzel a két nyűggel? – nézett Joon Seungho-ra.

- Visszük őket magunkkal.

- Mi?! – emelte fel a hangját Joon.

- Mindenkire szükség van. – jött be G.O. – És mivel rájuk is vigyázni kell sokkal ésszerűbb a közelünkben tartani, mint itthon egyedül hagyni őket.

- Végre kicsit kimozdulhatok. – dőltem hátra.

- Te is és Emily is mindig maradjatok valamelyikünk közelébe. – jött be Thunder.

- Rendben. – mosolyogtam a plafonra miközben szétfolytam a kanapén.

- Rég volt már.. – mondta G.O miközben kiszálltunk az autóból egy hatalmas épület előtt aminek az ajtaja felett világított a „Black Rose” felirat. 

- Ez egy diszkó? – néztem Thunder-re aki bólintott.

- A kis diszkó patkányok. – vigyorogtam.

- Na én mentem. – mondtam boldogan majd elmentem mellettük de valamelyikük visszarántott.

- Mindig legyél valamelyikünk közelébe. – mondta Joon.

- Jó-jó. – mondtam majd kivettem a karom a szorításából és elsőként beléptem az épületbe. Hangos zene csapta meg a fülem és villódzó fények sértették a szemem de hamar hozzá szoktam mindkettőhöz.

- Ez eszméletlen. – néztem körbe.

- Régebben sokat lógtunk itt. – mondta Mir.

- Joon! – kiáltotta egy idegen női hang majd mikor hátra fordultam egy nő lógott Joon nyakán. Nem tűnt valami józannak és első ránézésre meg lehetett mondani,  hogy egy kurva.

- De rég láttalak. – mondta a nő miközben összevissza taperolta.

- Amíg Joon-t ellepik a nők mi haladjunk. – vigyorgott G.O majd szétszéledtek és Mir is eltűnt mellőlem.

- Rég szórakoztunk… - nyavalygott a Joon nyakába lógó kurva.

- Az biztos. – válaszolt Joon.

- Hát kit fújt erre a szél? – jött egy másik aki már egy kicsit józanabbnak tűnt.

- Jessica, rég láttalak. – mosolygott Joon.

- Nicole te maradsz? – kérdezte Emily.

- Dehogy. – mondtam majd utoljára ránéztem Joon-ra aki ott enyelgett 2 nőcivel. Biztos voltam benne, hogy még ma este megdugja őket ahogy abban is, hogy nem először tenné.

Elindultam a nagy tömegben miközben egyre jobban átadtam magam a zenének. Ide-oda lépkedtem a zene ritmusára és élveztem a pillanatot. Nem voltam nagy bulizós de jó volt végre kikapcsolódni. A zene olyan hangos volt, hogy a saját gondolataimat sem hallottam, de ez volt benne a jó. A fények gyönyörűek voltak amik elvonták a figyelmem a sok kurváról. Nem érdekelt kik vannak körülöttem csak magammal foglalkoztam. Miután már egy kicsit elfáradtam odamentem a pulthoz és leültem az egyik székre.

- Defenderek mi? – röhögtem el magam majd körbe néztem.

Mindenhol lányok vonaglottak és srácok taperolták őket. Mint minden más buliban. Ezt utáltam a szórakozó helyekben.

- Mit adhatok?

- Egy tequila-t. – fordultam vissza mosolyogva.

Pár perc múlva már ittam is amit kértem és miközben pihentem nézelődtem a tömegben. Se Joon-t se a többieket nem láttam sehol, de nem is érdekelt. 

Elbambultam egy táncoló fiún és lányon. Megakadt rajtam a szemük és csak őket figyeltem. A köztünk elhaladó emberek miatt nem mindig láttam mindent, de aztán mégis észrevettem ahogy a srác a lány nyakát harapja. Felálltam a székről és elindultam feléjük mert nem voltam biztos abban amit láttam. Mikor közelebb mentem láttam, hogy a lány nyaka véres de nem foglalkozik vele. Észre se vette, hogy a vérét szívják. Hátrálni kezdtem majd mikor messzebb mentem tőlük újra körbe néztem. Bárhova néztem láttam legalább egy lányt akit épp egy vámpír harap. 

Elindultam a sok ember között, hogy megkeressek valakit de túl sötét volt és a hatalmas tömeg sem volt segítségemre. Végül addig tolakodtam sietve míg meg nem láttam Joon-t a pultnál állva, már egy másik nő társaságában. Nem mertem odamenni csak figyeltem őket. Joon mint mindig, most is hagyta magát hadd tegyenek vele azt amit csak akarnak.

- Hé. – ölelt meg valaki hátulról amitől teljesen megijedtem.

Felnéztem és láttam a nyakán a hétágú pentagram-ot. Kapálózni kezdtem, hogy kiszabaduljak a szorításából de fölösleges próbálkozásnak bizonyult. Megnyalta a nyakam amitől teljesen kirázott a hideg.

- Joon! – kiáltottam mire az ismeretlen alak szinte villámgyorsasággal arrébb vitt, a földre lökött majd eltűnt.

Gyorsan felálltam majd körbe néztem de sehol sem láttam. Mintha soha nem is lett volna. Elvonszoltam magam a pultig majd kértem még egy italt és pihentem.

- Itt alkoholizálsz? – ült le mellém G.O.

- Hol máshol kéne? – néztem rá unottan.

- Jogos. – mosolyodott el. – Látod azt ott? – mutatott bele a tömegbe. Hunyorogni kezdtem, hogy  mégis mire gondolhat.

- Arra a srácra gondolsz? Az ecset frizurával?

- Nem. A lányra aki a földön kúszik.

- Mi van vele?

- Ha nem figyelsz te is így jársz. – nézett rám kárörvendően.

- Hagyjál már! – ütöttem meg. – Inkább menj és intézd el a Defenedereket van elég dolgod. Az előbb is összefutottam eggyel. – mondtam majd ittam tovább.

- Hol?

- Mit tudom én.

G.O felállt majd eltűnt a tömegben én meg miután megittam az italom a lépcső felé vettem az irányt, hogy felmenjek a tetőre. Miután felmentem a hosszú lépcsőn megálltam az ajtó előtt. Sóhajtottam egyet majd mikor kinyitottam megcsapott a hideg levegő és a csend. Becsuktam magam után az ajtót majd elsétáltam a tető pereméig és felkönyököltem rá. Csak pár ember volt még rajtam kívül a tetőn. Addig csodálkoztam a város fényeiben, hogy mikor legközelebb körbe néztem nem volt már rajtam kívül fent senki.

- Egy tánc? – mondta egy ismeretlen hang. Körbe néztem és egy fekete hajú egész aranyos srácot láttam.

- Te ki vagy? – bizalmatlankodtam.

- Senki. – vont vállat.

Egy szempillantás alatt termett előttem. Már akkor rájöttem, hogy vámpír.

- Gyere. – fogta meg a kezem majd visszavezetett a zajos épületbe. Behúzott a tömegbe majd elengedte a kezem és táncolni kezdtünk. Próbáltam kideríteni, hogy Defender-e vagy Lirit de túl sötét volt és nem láttam. 

Hirtelen magához húzott majd megölelt és a nyakamat nézegette.

- Hogy hívnak?

          - N-Nicole. – dadogtam idegességembe. – Téged?

      - Yoseob. – válaszolt én meg próbáltam nem feltűnően távolodni tőle de nem sikerült. Lassan a nyakamhoz hajolt majd hirtelen megállt. Kiegyenesedett és a szemembe nézett.

- Te Joon-al vagy?

- Mi?

- Vele jöttél? Érzem rajtad a szagát.

- I-igen…

Alig, hogy kimondtam el is tűnt a szemem elől. Úgy tűnt, hogy a vámpírok, félnek Joon-tól, amibe ha jobban belegondoltam nem csodáltam.

Kimentem a tömegből és nekidőltem a falnak. Nem sokkal később láttam Joon-t a tömegben azzal a Jessica nevű lánnyal. Jessica Joon felé hajolt én meg már mosolyogtam is kínomban. Már nem tudott érdekelni, kivel mit csinál, csak mosolyogva figyeltem. Az utolsó pillanatban Joon eltűnt Jessica elől, a lány meg csodálkozva nézett körbe. Én is előrébb léptem és kerestem Joon-t a tömegben. Olyan hirtelen tűnt el, hogy fel se fogtam. Aztán ott termett Jessica mögött, mire a lány csak elmosolyodott és jobbra-ballra lépegetett a zene ritmusára. Joon megragadta a karját majd a lány nyakába harapott. A mosoly az arcomról eltűnt és elborzadva figyeltem tovább. Miután végzett megint eltűnt a szemem elől Jessica pedig nehezen elvonszolta magát a pultig majd leült és kért egy italt.

- Ch… - mérgelődtem.

Körbe néztem hátha meglátom valahol Joon-t. Mikor újra magam elé néztem csak egy lépésnyire állt előttem. Szájából folyt a vér, szemei pedig vörösen izzottak.

- Már megint elvesztetted az irányítást mi? – tettem ölbe a kezem.

Joon lassan felemelte a kezét majd letörölte a vért a szájáról és elmosolyodott.

- A puszta jelenléted elég ahhoz, hogy megőrüljek.

- Igaz is. Akkor el is megyek. – mutattam oldalra mosolyogva majd ahogy léptem egyet gyorsan mögém lépett majd megölelt.

Megdermedtem mert nem tudtam mire készül.

- Fáj, hogy ennyire hülye vagy.

- Az érzés kölcsönös. – mosolyodtam el egy pillanatra. – Mi volt múltkor az a győztes-vesztes duma? Vagy úgy egyáltalán az, hogy „vesztettünk”. Arról nem volt szó, hogy te csak játszadozni akarsz. – léptem egyet előre mire levette rólam a karjait én meg szembe álltam vele.

- Hihetetlenül bunkó vagy és meguntam a játékaid. – vágtam a fejéhez nyugodt arckifejezéssel.

- Játékaim? – lepődött meg.

- Létezik még egyáltalán olyan lány a földön akit legalább egyszer nem csókoltál meg? – tettem csípőre a kezem és néztem rá szúrós szemekkel. – Egyszer kedves vagy máskor meg egy tuskó. Ember számba se veszel az utóbbi időben.

Joon nem válaszolt csak komoly arckifejezéssel bámult.

- Hagyjuk. – sóhajtottam majd elfordultam de ekkor újra megölelt. Szorosan ölelt magához homlokát pedig a vállamra tette.

- Joon? – lepődtem meg.

- Ha a többiek megtudják, hogy szeretlek el kell menned. Ezt akarod?

A zene hangja már nem jutott el a tudatomig és csak a semmibe meredtem.

- M-mit mondtál? – kérdeztem meg kiábrándulva, de ahelyett, hogy válaszolt volna maga elé fordított majd kezét a derekamra tette és magához húzott. Kezemet a karjára tettem és elvesztem a szemeiben. Az arcomhoz hajolt majd megcsókolt. Egyre szorosabban ölelt magához ami hihetetlenül jól esett. Beletúrtam a hosszú barna hajába, majd mikor a szemembe nézett újra visszavonhatatlanul szerelmes lettem.

- Ne hagyj el,  jó? – mondta lágy hangon.

- Nem megyek el addig, amíg el nem engedsz. – mosolyodtam el miközben örömkönnyek csillogtak a szemeimben.