Stay here Tonight 12.rész - Az első próbálkozás

12.rész

Az első próbálkozás 

♦Tiffany♦

Még csak fél napja vagyok az MBLAQ-esekkel összezárva, de kezdem úgy érezni magam, mintha diliházba zártak volna. Nem is, az megváltás lett volna ehhez képest. Mir a legrosszabb, olyan, mint egy Duracel nyuszi, egész nap megállás nélkül pörög és nem enyhén nyomult. Idegesítő volt, de egy kicsit élveztem is, hogy minden körülöttem forog, bár látszólag ennek nem mindenki örült. Ott van az a lány, Nicole, hál istennek nem sejt semmit. Olyan kis naív, szinte észre se veszi, mi történik körülötte, csak magával van elfoglalva. Szólnom kéne a többieknek, hogy mikor jöhet a következő „támadás”, de ez így nem lesz egyszerű, ha minden egyes mozdulatomat figyelik. Falálltam, majd a telefonommal a kezemben elindultam a mosdó felé.

- Hová mész? – kérdezte egyből Mir.

- WC-re, vagy már oda sem mehetek? Szeretnél esetleg velem jönni?

- N-nem, menj csak. – dadogott, láttam rajta, ahogy elpirult, olyan kis aranyos volt. Vártam pár percet, mielőtt tárcsáztam volna. Nem lett volna jó, ha Mir meghallja és ilyen közel a célhoz elbukunk. Miután megbizonyosodtam róla, hogy Mir már elment, egyből hívtam GD-t. Nem kellett sokat várnom, hogy felvegye.

- Végre, azt hittem már sosem hívsz. – mondta ingerülten.

- Nyugi, eddig nem tudtalak. – csitítottam.

- Bocsi, csak elég ideges vagyok, de mondd megtudtál valamit? – érdeklődött.

- Nem sokat tudnak az átok megtöréséről, sőt szinte semmit, de kiterveltem valamit. 2 nap múlva gyertek ide az MBLAQ főhadiszállásához, megpróbálom valahogy elcsalni és onnantól tiétek a pálya. – ecseteltem a tervem részleteit.

- Rendben, ott leszünk. –válaszolta.

- Most viszont mennem kell, szeretlek.

- Én is téged, vigyázz magadra. – mondta, majd kinyomta a telefont. Amikor kimentem Mir egyből felpattant és odajött.

- Már azt hittem megfulladtál. – hadonászott előttem.

- Nem, nem fulladtam meg. – fogtam le a kezeit. Rettenetesen kezdett elegem lenni az apáskodásából, holott pont ő az, aki folyton gyerekként viselkedik. Teljesen olyan mintha ez az énje és az, aki a színpadon áll két külön személy lenne.

- Na mit gondolsz? – vigyorgott.

- Miről, mit gondolok? – értetlenkedtem.

- Hát arról, amit az előbb mondtam! – csattant fel.

- Bocsi nem figyeltem. – nevettem kínomban.

- Ahj, azt kérdeztem, hogy mit szólnál, ahhoz, ha elmennénk, fagyizni, vagy moziba?

- Ne haragudj, de ma nincs kedvem. – biggyesztettem le a szám, tudtam, hogy ez be fog válni.

- Hát jó. – hajtotta le a fejét szomorúan, majd besétált a nappaliba, ahol a többiek épp TV-ztek. Unalmas volt, de látszólag ők nagyon jól szórakoztak, inkább megkértem Mirt, hogy menjünk haza. Egyből belement, majd miután elköszöntünk a többiektől bepattantunk a kocsiba és mentünk is. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, amit nem is bántam, nem bírtam volna elviselni a hülyeségeit, így is túl sok volt, hogy egész nap azokat a baromságokat kellett hallgatnom, amikkel előrukkolt. A következő nap hamar eltelt, az után pedig végre eljött az idő. Már kezdtem egyre izgatottabb lenni, hogy minden sikerüljön, csak egy bibi volt. Fogalmam sem volt hogyan csaljam ki Nicole-t az utcára, látszólag, mintha került volna, de nem tudom miért. Nem tettem semmit, ami miatt oka lett volna rá. Feldúltnak és csalódottnak tűnt, csak nem féltékeny lenne? Máris nem tetszik neki, hogyha nem vele foglalkozik mindenki. Elkényeztetett liba. Durcásan motyogott valamit, aztán elviharzott. Alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam, annyira szánalmas ez az önsajnálat. Úgy látom senkinek nem tűnt fel, hogy elment, vagy csak nem akarnak róla tudomást venni.

- Hé, Mir! Ő mindig ilyen hisztizsák? – kérdeztem.

- Kicsoda? – értetlenkedett.

- Hát Nicole! – vágtam rá.

- Ja nem, de most, hogy így mondod tényleg elég furcsán viselkedik mostanában. – gondolkodott el.

- Értem. – zártam le a beszélgetést. Nem sokkal később Nicole is vissza jött Lee Joon-al az oldalán. Biztos voltam benne, hogy azok ketten titkolnak valamit, több lenne köztük egyszerű barátságnál? Vagy talán még maguknak sem merik bevallani? Mindenképp kiderítem, és ez egy tökéletes indok arra, hogy félre hívjam Nicole-t. Tényleg spontán születnek a legjobb ötletek.

- Mi történt? – mentem oda hozzá.

- M-mire gondolsz? – dadogott.

- Van valami köztetek? – láttam rajta, hogy váratlanul érte a kérdés.

- Ja.. pár száz év korkülönbség… - vágta rá.

- Mi?

- Semmi. – vigyorgott. – Nincs semmi. Ezt honnan veszed? – vakargatta a tarkóját.

- Aha. – hajtottam le a fejem.

- Kijössz velem egy kicsit? – mutatottam az ajtóra.

- A-aha. – Meglepődött, de aztán követett.

- Hé! – szólt utánunk Seungho.

- Csak pár perc. – intettem neki, majd távoztunk.

- Gyere velem. – mondtam majd elindulta az utcán.

Mikor már egy utcával arrébb jártunk megálltam és visszafordultam mosolyogva, hogy a szemébe nézhessek.

- Most elmondhatod. – böktem ki.

- Mit? – kerekedtek ki a szemei.

- Hogy mi van köztetek. – forgattam a szemeimet, ennyire sötét nem lehet.

- Semmi! Már mondtam…

- Nem hiszem el. – mondtam komolyan.

Egy darabig csak néztük egymást mikor, egyszer csak kikerekedtek a szemei, láttam bennük a félelmet. Megfordultam. Mikor megláttam Seungrit velünk szemben ismét elkezdtem játszani a szerepem és Nicole háta mögé bújtam.

- Ő ki? – kérdezte suttogva.

- Nem tudom, de ő is azokkal volt akik…

- Jó-jó értem. – szakított félbe.

- Fuss! – fordult hátra majd meglökött. Csak néztem őket, ijedtséget színlelve.

- Menj! – kiáltott, mire elkezdtem futni. Próbáltam játszani a kétségbeesetett minél hitelesebben de sokszor tört rám a nevethetnék. Sokszor hátranéztem miközben rohantam, hogy megnézzem mi a helyzet a hátam mögött. Egyszer csak felbukkant előttem a többi Big Bang tag mire én megtorpantam és rémülten néztem rájuk. Velem ellenétben ők ijesztően jól játszották a szerepüket amitől már tényleg megijedtem. Megfordultam, hogy elmenekülhessek de ahogy megfordultam GD állt előttem.

- Jó újra látni. – mosolyodott el gonoszan mire én levegő után kezdtem kapkodni a hitelesség érdekében.

- Hol vannak már? – suttogta Daesung mire Taeyang rögtön arcon vágta hogy ne beszéljen.

- Viselkedjetek! – szólt rájuk GD. – Siessünk. – mondta majd megragadta a karom és húzni kezdett maga után én meg próbáltam ellenkezni.

- Emily! – hallottam Mir hangját, majd a következő pillanatban ott állt előttünk.
- Úristen… - motyogtam az orrom alatt  majd lehajtottam a fejem. Már megint ez az idióta… Kezdett már nagyon irritálni a jelenléte. GD észrevétlenül oldalba bökött én meg felkapta a fejem és Mir felé nyúltam.

- Segíts! – játszottam el a hattyú halálát.
Hirtelen GD mellettem a földre rogyott mire rémültem odafordultam.

- G- kezdtem ijedten de gyorsan befogtam a szám. Nem bukhattam le. Seungho elégedetten állt mögöttem amiből arra következtettem hogy ő küldte földre. Felkapott az ölébe majd futni kezdett.

- Kapjátok el! – utasította GD a többieket de Mir, G.O és Thunder feltartóztatták őket, hogy elmenekülhessünk.

- Jól vagy? – kérdezte Seungho majd óvatosan letett a földre mikor már messze jártunk.

- A-azt hiszem. – dadogtam és tetettem a rémült kislányt.

- Joon hol van? – néztem fel Seungho-ra miközben ő figyelőzően forgolódott.

- Elment megkeresni Nicole-t.

- A fenébe. – csaptam a kezemmel a földre. Biztos voltam benne,  hogy akkor Seungri kudarcot vallott.

- Mi? – kérdezett vissza Seungho.

- Fáj a karom. –kezdtem el álkönnyeket potyogtatni nyafogva.

Már nem kellett volna sok ahhoz, hogy megszerezzük azt a libát. Legközelebb sikerülnie kell.