29.rész
Halálhír
♦ Abby ♦
Vámpírok.. Vajon egyszer eljön, az az idő, mikor végleg eltűnnek a föld
színéről? Vajon a vadászok és vérfarkasok közös munkája meghozza a gyümölcsét?
Le tudják győzni ezt a fajt, hogy megmentsék az emberiséget? Ha összetartanak,
megtalálják a kulcsot, mely nyitja megoldáshoz vezető ajtót. Addig pedig
küzdenek!
Napok óta fura érzések kavarogtak bennem és nem is tudtam hova tenni a
dolgot. A vámpírok megfogyatkoztak. Őrjáratozás közben alig találkoztunk egy
kettővel, ami egyáltalán nem jelent jó. Vámpírok éreznek, valamit, nem véletlen
bujkálnak. Talán Drakula visszatérése van rájuk ennyire nagy hatással. Fogalmam
sincs, de ebből semmi jó nem fog történni.
Azt asztalnál ültem és az egyik szebb késemmel játszadoztam. Vártam Leeteuk
megérkezését miszerint fontos közleménye van számomra és a csapat számára is.
Elmerülve gondolataimban játszadoztam a késsel mikor valaki hirtelen leült
elém. Nem kellett felnéznem, mert tudtam, hogy ki az. Megállt a kezem, majd
letettem a kést az asztalra és felnéztem rá.
- Mit akarsz? – kérdeztem egyhangúan.
- Mizu van? – hajolt közelebb hozzám egy hatalmas vigyorral a képén.
- Yesung! – emeltem fel a hangomat majd meglöktem a fejét, amitől azonnal
vissza is ült a helyére.
- Mindig bántasz! – vágta be a durcát.
- Mert nem tudom, hogy kell bánni a gyerekekkel. - játszottam a szomorút.
Kijelentésemre meglepődött és meglepetten pislogott rám. – Jah bocs te csak szimplán hülye vagy! –
intettem le majd a bejárati ajtó felé néztem, ahol éppen Leeteuk lépett be.
- Mi a helyzet? – pattantam fel a székről.
- Hamarosan megérkezik az új társad. – jött hozzám közelebb mosolyogva.
- Ez remek! –mosolyodtam el egy pillanatra, majd újra felvettem az a jól
ismert komor arckifejezésemet. – Végre megszabadulok ettől a félnótástól. –
néztem le fintorogva Yesung-ra, aki a telefonját nyomkodta.
Hogy mi is probléma közöttünk? Az
ember azt gondolná, hogy bármilyen farkas ideális társa lehet egy vadásznak.
Meglepő módon nem a vadász irányt mindent, hanem a farkas. A farkasnak kell
több mindenre figyelnie és segíteni a vadászt a harcban. Egy ideális kapcsolat
ott kezdődik a vadász és a farkas között, hogy teljes őszhangban tudnak
harcolni mintha egymás gondolatát, olvasnák. Olyan hír járja erre felé, hogy
létezett egy olyan páros, akik legyőzhetetlenek voltak. Képesek voltam gondolatban
kommunikálni egymással. Elméjük és lelkük teljes összeköttetésben volt. Ritka
az ilyen, mint a fehér holló. Yesung hozzám túlságosan is hiperaktív. Én
túlságosan komoly és túlságosan precíz vagyok, ha munkámról van szó. Miközben
Ő, csináljunk gyorsan és menjünk innen jó messzire. Hozzá pont olyan vadász
illik, aki pont olyan mint Ő. Több kárt
csinálunk egymásnak, mint hasznot avval, hogy egymás idejét pocsékoljuk.
Arra eszméltem, hogy Leeteuk felállt, majd az ajtó felé fordult mire
reflexszerűen én is az ajtó felé fordultam. Lassan felálltam, majd egész
testemmel az ajtó felé fordultam. Hát Ő lenne az?
Egy srác lépett be az ajtón Siwon kíséretében. Arca semmi féle érzés nem
tükrözött, Képtelen voltam bármit is gondolni teljesen lehetetlen volt bele látni.
Ezerszer jobban örültem volna, ha egyedül kell vadásznom de Leeteuk ragaszkodik
ahhoz, hogy legyen mellettem valaki és úgy véli, hogy akit most választott
mellém Ő lesz a legalkalmasabb a feladat elvégzésére.
- Üdvözöllek! – szólalt meg lágy hangon, miközben mélyen meghajolt előttem.
Meglepődtem mennyire lágy hangja van. Egy pillanatra meg zavarodtam majd, mikor
kapcsoltam én is meghajoltam. – Lee Sungmin vagyok!
- Örvendek! – hajoltam meg újra. – Abby vagyok! – biccentettem egy aprót a
fejemmel.
- Kérlek Abby , viselkedj normálisan és ne legyen megint az, mint Yesung-al.
Sungmin egy igazán jó partner számodra. Vele könnyebb lesz dolgoznod. – mondta
Leeteuk komolyan.
- Úgy csinálsz, mintha egy éves kislány lennék, aki nem tudja felfogni
amit, mondanak neki!
- Néha eléggé úgy viselkedsz! – mondta kicsit gúnyosan mire vállon ütöttem.
– Hey! – kiabált rám miközben karját simogatta.
- Legközelebb nagyobbat kapsz! – néztem rá szúrós szemekkel.
- Csak egyszer próbálj már te is alkalmazkodni egy kicsit a másikhoz! –
mondta. Éppen megszólalni készültem, mikor hirtelen hangos beszéd és zaj csapta
meg a fülemet. Pár perccel később az ajtón Kyuhyun és Shindong estek be az
egyik Big Bang taggal karöltve.
- Ő mit keres itt? – mutattam rá az illetőre miközben a szemem a Kyuhyun és
Shindong között cikázott.
- Itt ólálkodott. Egész idáig üldöztük mire elkaptuk ezért elhoztuk ide. –
magyarázta Shindong.
- Melyik vagy? – kérdeztem flegmán.
- Seungri vagyok. – kapkodott levegő után. – Beszélnem kell veled! Azért is
vagyok itt!
- Még is miről akarsz velem beszélni? – kérdeztem lepetten miközben
elindultam felé, de fél úton megálltam.
- Valamit tudnod kell… - nyelt egy nagyot, hogy rendesen levegőhöz tudjon
jutni. – Tegnap…- akadt el a szava, mire a szívem valamiért egyre hevesebben
kezdet verni. Néztük egymást, de Ő meg sem szólalt csak nézett. Egyre jobban
éreztem, hogy az agyam kezd el borulni. Játszik az idegeimmel és az eddigi
türelmemnek hamarosan vége szakad…
- Nyögd már ki te hülye pöcs! – üvöltettem rá miközben elindultam felé, de
valaki elém állt. Dühösen fújtattam miközben szemeimmel ölni lehetett volna.
Már most ennyire visszatartasz pedig csak most jöttél.
- Maradj nyugodt és várd meg, mit akar mondani! – mondta nyugodtan Sungmin.
- Ne tarts fel te is! – fújtam ki a fogaim között a levegőt dühösen.
- Hallgasd meg előbb, mit akar mondani, aztán cselekedj! – mondta majd
elállt előlem. Szemem sarkából rá néztem majd felsóhajtottam.
- Khmm... hallgatlak. – tettem ölbe a kezeimet. Nem jó ez felállás. Nem
tetszik.
- Nekem is nehéz ezt elmondani, de
hidd el jogod van tudni. – mondta Seungri.
- Oké.. – motyogtam. – Akkor mond el. – biztattam. Felsóhajtottam majd
láttam rajta, hogy készül, hogy hogyan is mondja el.
- Tiffany-t tegnap megölték. – hadarta el gyorsan. Ahogy ki mondta teljesen
lefagytam és mozdulni is képtelen voltam. A hangok körülöttem teljesen
megszűntek és egyetlen egy dolog visszhangzott a fejemben „Tiffany-t megölték
„.Képtelen voltam felfogni. Álltam ott és meredtem magam elé miközben könnyek
gyűltek a szemembe. Lehetetlen…
