Stay here Tonight 7.rész - Előre, a múltba

7.rész

Előre, a múltba

♦Tiffany♦

Egész éjszaka nem tudtam aludni. Csak a tegnapi eseményeken kattogott az agyam. Mit titkolnak, ki lehet az a lány? Hajnali 3-kor, mint egy zombi kimásztam az erkélyre és leültem a hintaágyra gondolkodni. Nem sokkal később GD is kijött, de annyira belemerültem a saját gondolataimba, hogy észre se vettem.

- Hahó, figyelsz te rám egyáltalán? – integetett az arcom előtt.

- Öhm, persze. – nyögtem. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.

- Akkor holnap reggel te is el akarsz jönni? – kérdezte.

- Hova? – Fogalmam sem volt miről beszél.

- A jóshoz, tudod megbeszéltük, hogy elmegyünk, hátha tud segíteni.

- Ja, emlékszem. Persze, hogy megyek, kíváncsi vagyok mit fog mondani.   

- Minden rendben? Olyan furcsa vagy. – kérdezte aggódóan.

- Igen, csak nem hagy nyugodni, ami tegnap történt.

- Ne is törődj vele, tuti, hogy csak valami kis hülyeség. – mosolygott.

- Lehet, de mért akarta ennyire titkolni?

- Ki tudja, soha nem értettem a gondolkodásmódjukat. Már régen is ilyen maguknak valók voltak. Igazából sosem jöttünk ki valami jól, a történtek óta pedig csak még jobban elmérgesedett a helyzet. Ez lenne a sorsunk, hogy folyton egymást marjuk? Ki tudja, talán sosem békülünk ki. – gondolkodott el. Mintha szomorúságot láttam volna a szemeiben. – Menjünk inkább aludni. – szólalt meg hirtelen egy erőltetett mosollyal az arcán.

Reggel a Big Bang Dorm előtt találkoztunk a többiekkel. Csak 6-an mentünk. Mikor odaértünk elkapott valami különös érzés, de nem tudnám megmondani mi volt az. Egyben voltam izgatott és féltem is. A hideg is kirázott ettől a helytől. Elmeséltünk a jósnőnek mindet a legelejéről. Azt, hogy hogyan keletkezett az átok, hogy mi lesz, ha nem sikerül megtörnünk és mindent, amit eddig sikerült megtudnunk az átok megtörésével kapcsolatban. 

- Segítek nektek, de nem lesz olcsó. Mégpedig egy vérfarkas szemfogat kérek érte cserébe. Holnap délben gyertek vissza, de ha nem lesz nálatok a fizetség, nem segítek.

- Mit képzel maga, hogy csak úgy elmegyünk, hogy semmit sem tudtunk meg és majd holnap visszajövünk? Honnan tudjuk, hogy bízhatunk magában és miután odaadtuk a vérfarkas szemfogat, segíteni fog nekünk? – kelt ki magából GD.

- Az már nem az én dolgom, hogy bíztok e bennem vagy sem. Amit mondtam megmondtam. Vagy ismét eljöttök holnap, vagy nem segítek. Ez mára ti döntésetek. – válaszolt nyugodt hangon a banya, amivel még jobban felidegesítette GD-t.

- Holnap délben itt leszünk. Ajánlom, hogy ne csalódjunk magában.

Miután eljöttünk elég feszült volt a hangulat. Mindenkit zavart a tudat, hogy egy centivel sem kerültünk közelebb a célunkhoz.

- Szólj a többieknek, hogy kezdjenek el vérfarkasokra vadászni és hozzák el az egyik szemfogát. – utasított GD. Így is tettem. Miután haza értünk, nem sokkal később a Nu’est-es JR jelent meg az ajtónkban, kezében a szemfoggal. Miután átadta azt, rögtön el is ment. Vártam a másnapot, volt egy kis reménysugár, hogy az a kiállhatatlan banya tud nekünk segíteni. Remélem utána soha többet nem látjuk. Reggel a fiúknak volt egy fotózásuk, de 11-kor már végeztek így semmi akadálya nem volt, hogy elinduljunk. Amint megérkeztünk mindenki egyre izgatottabb lett és nem bírtak magukkal.

- Látom tényleg eljöttetek. Elhoztátok, amit kértem? – tért egyből a lényegre.

- Megkapja a fogat, amint szolgál nekünk valami használhatóval. – kiabált oda neki GD.

- Rendben, lássuk csak. – a kezét a kristálygömbre helyezte, majd valamit mormolni kezdett magában. Egy arc tűnt fel benne. Egy lányé. Ismerős volt, de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan. Szinte 100%-ig biztos voltam benne, hogy én már láttam valahol.

- Megmutattam, ami tőlem telt, most pedig fizessetek. – akaratoskodott az öregasszony.

- Valamivel azért többet vártam volna egy ilye híres jósnőtől. – cukkolta Seungri.

- Nem tehetek róla, hogy egy ilyen bonyolult dolgot kértetek, hidd el fiam, más sem tudott volna több információval szolgálni nektek. Inkább hálásnak kéne lennetek, hogy hajlandó voltam segíteni, ugyanis senki sem szívesen húzna ujjat a hírhedt Drakula gróffal.

- Drakula már réges régen meghalt. – emelte fel a hangját Taeyang.

- Biztosak vagytok ebben? Nála sosem lehet tudni. – nevetett fel a vén banya.

- Mire céloz ezzel? – kérdezte GD.

- Csak arra, hogy én nem bolygatnám sem Drakulát, sem pedig az átkot, amit ő hagyott hátra.

- Meg fogjuk törni, kerül, amibe kerül! - mondta magabiztosan GD.

- Ti tudjátok, de én szóltam. Emlékezzetek, majd a szavaimra, mikor minden elpusztul. – mosolygott. Egy szó nélkül távoztunk. Legalább valamivel előrébb tartunk az átokkal kapcsolatban, de amit mondott Drakuláról, megrémisztett. Vajon mire célozhatott ezzel? Miközben mentünk a Big Bang Dorm-ba, telepátiával megmutattam az összes csapat vámpírnak, akik a mi oldalunkon állnak, annak a lánynak a képét, akit a jósnő kristálygömbjében láttunk. Mindenkit a keresésére küldtem. Amint hazaértünk észrevettük, hogy Taemin az ajtó előtt vár ránk. Neki is a lányt kéne éppen keresnie, hogy kerül ide?

- GD, é-én, már találkoztam ezzel a lánnyal. – Amint ezt kimondta, mindkettőnk szeme elkerekedett.

- Mégis mikor és hol? – kérdezte egyből GD.

- A koncert estéjén. Ő volt az a lány, akit Lee Joon megmentett.

- Ezt nem hiszem el! – csattant fel GD.

- Tehát náluk van. – kapcsolódtam be én is a beszélgetésbe. Hát innen volt olyan ismerős. Ő veszekedett Joon-al a kocsiban. Előrébb járnának, mint mi és maguknak akarják a lányt? Mióta tudhatják és vajon mennyit?