2013. március 14., csütörtök

Stay here Tonight 1.rész - Az első vér



1.rész
Az első vér




1.rész

Nicole
Rendszeresen elszoktam járni K-POP koncertekre. Amikor csak tehetem. Bár sokszor megfordult már a fejemben, hogy 21 éves fejjel igazán foglalkozhatnék már komolyabb dolgokkal.
Aznap este is egy koncerten voltam. Egy megszokott éjszaka, megszokott zene, megszokott társaság és megszokott hangulat.
Legalább is ezt hittem.
A koncert végén ahogy a többi rajongó, én is elindultam haza felé. 5 perc gyaloglás után olyan érzésem volt mintha valaki szüntelenül figyelne. Folyamatosan megálltam és hátranéztem. Egyre idegesebb lettem és a szívem is egyre hevesebben dobogott. Kezdett úrrá  lenni rajtam a rémület, míg aztán megálltam, mélyeket lélegeztem és próbáltam megnyugodni. Elakartam hitetni magammal, hogy ezt az egészet csak beképzelem magamnak. Még egyszer utoljára megfordultam és az utat kémleltem amin végig haladtam. Üres volt. Sehol sem volt senki ami megnyugtató ám egyben aggasztó is volt. Vissza fordultam és pár lépésre tőlem egy alak állt zsebre vágott kézzel.  Kócos világos barna haja volt, kék szeme szinte világított a sötétben. Arca sápadt volt mint egy élőhalotté. Hunyorogni kezdtem. Ahogy egyre tovább néztem egyre ismerősebb lett. Az utcát nézte, mintha nem is tudna a jelenlétemről.
Hirtelen rám nézett én meg összerezzentem. A hideg futkosott a hátamon a tekintetétől. Félelmetes és gyönyörű volt egyszerre.
- Téged láttalak… - motyogtam magamnak miközben nem mertem levenni róla a szemem egy pillanatra sem. – A színpadon… - kezdett kitisztulni a kép,  hogy ki is áll előttem.
Halvány huncut mosoly ült ki az arcára, de csak egy pillanatra.  Az eszem azt mondta, hogy fussak. Amilyen gyorsan és amilyen messzire csak lehet. De a lábaim nem mozdultak. Álltunk egymással szembe, pár méterre a másiktól. Folyamatosan a másik szemébe néztünk.  Egy pillanatra elkaptam a tekintetem róla. Mire visszanéztem már előttem állt. Ijedtemben hátraléptem és értetlenül meredtem rá. Nincs az az ember aki ilyen gyors lenne.
- T-Taemin? – kérdeztem meg félve az arcát fürkészve.
- Viszlát. – mosolyodott el majd hirtelen magához rántott. Szorosan fonta át
karjával a derekam majd rögtön éreztem is egy iszonyatos fájdalmat a nyakamban. A karjába markoltam amin megfeszültek az izmai. Elakartam lökni magam tőle de túl erős volt. A levegő lassan kezdett belém fagyni. Nem tudtam levegőt venni. A nyakamba szúró fájdalom hasított ami égetett és mart. Valami végig folyt a nyakamon egészen a mellkasomig. Az eget néztem miközben az utolsó levegőimnél tartottam. Lassan elengedtem Taemin karját. Az erő elhagyott akárcsak a lelkem.  
Szinte az utolsó pillanatban hirtelen elengedett. Miután kiszabadultam a karjai közül éreztem, hogy mennyire is erőtlen vagyok. Mint egy rongy baba zuhanni kezdtem a föld felé. Láttam Taemin meglepett arcát. Sápadt fehér arcán virított a vér mely a szájától egészen az álláig folyt.
Miközben zuhantam mintha éreztem volna valaki érintését, hogy elkap. Fölém hajolt, de a haja miatt ami az arcába  hullt nem ismertem fel. Az ő, számomra felismerhetetlen arca volt az utolsó amit láttam, mielőtt minden elsötétült volna.


Tiffany
Annak ellenére, hogy csak 19 éves vagyok, elég sok mindent elértem. Soha nem panaszkodhattam, de úgy érzem most tényleg minden összejött, amire vágytam. Nem rég költöztem Seoul-ba, ahol mindig is lakni szerettem volna, van egy jól fizető állásom és ha ez nem lenne elég Korea egyik leghíresebb bandájának vezetője  a pasim, aki nem más mint G-Dragon. Már majdnem másfél éve vagyunk együtt és ezalatt az idő alatt sok mindent megéltünk. Jót is, rosszat is egyaránt. Mindenkinek vannak titkai, amiket csak bizonyos személyekkel oszt meg, csak nem mindegy mekkora titkot cipel magával valaki. Hát a mieink kicsit nagyobbak, mint az átlag embereké, ugyanis vámpírok vagyunk. Az idolok nagy része közénk tartozik, de kezdjük az elejéről. Körülbelül 600 évvel ezelőtt a legnagyobb és legősibb vámpírt Drakulát legyőzték a fiai. Ők lennének a mostani két banda a BigBang és az MBLAQ. Mielőtt Drakula meghalt, átkot bocsátott az áruló utódaira. Szépen lassan elvesztik az önuralmukat, vérszomjas fenevadakká válnak. Rengeteg jóssal és boszorkánnyal szövetkeztünk, hogy megtörjük ezt az átkot. Eddig még nem jártunk sikerrel, de a legenda szerint Walpurgis éjjelén, amikor felerősödik minden mágia, két igaz szerelmes szíve megszakad és az átok megtörik. Egyszerűnek hangzik, de korán sem az. Miután legyőzték Drakulát és rájöttek az átok létezésére, a fiai két táborra szakadtak, és egymást okolják a történtekért a mai napig. Az újonnan debütáló bandák némelyikét átváltoztatják, hogy szövetségesekre tegyenek szert. Minden átváltoztatott vámpír a testén visel egy jelet, ami azt mutatja, hogy kinek az oldalán áll és ez a jel határozza meg a képességeiket is. Akik a BigBang oldalán állnak ők a Defenderek és egy 7 ágú pentagram-ot kaptak vele mentális képességeket,


  akik pedig az MBLAQ-én ők a Liritek és egy heartagram-ot kaptak fizikai képességekkel. Én a gondolataim segítségével tudom irányítani az áldozatom. Az ellen táborban  Seungho pedig képes semlegesíteni nem csak az én erőmet, de szinte az összes mágiát és spirituális képességet.

3 megjegyzés:

  1. ahhh.*---* Már most rajongó vagyok.*o* eszméletlen jónak ígérkezik..:o várom a folytatást..^^

    VálaszTörlés