Stay here Tonight 18.rész - "Itt a vége"

18.rész

"Itt a vége"

♦Nicole♦

Késő reggel fejfájásra ébredtem, és mindenem fájt. Lassan felültem és a fejemhez kaptam mert megszédültem. Fogalmam sem volt arról, hogy hogy kerültem haza, vagy hogy mi történt Joon csókja után, de az ágyában ébredtem bár ő sehol sem volt. Lassan kimásztam az ágyból majd keresni kezdtem őt, de nem volt otthon. Csalódottan huppantam vissza a puha ágyra. 

Fél órás tanakodás után arra jutottam,  hogy elmegyek az MBLAQ főhadiszállására. Nem akartam egyedül otthon gubbasztani, és nem érdekelt, hogy lehet, hogy Joon nincs ott akinek a jelenlétére a legjobban vágyom, de legalább nem vagyok egyedül.

A főhadiszállás ajtaja előtt nagy levegőt vettem majd kinyitottam az ajtót és beléptem. Az első akit megláttam Thunder volt aki a TV-t nézte Mir-rel.

- Sziasztok. – emeltem fel a kezem és mosolyogtam mikor rám néztek.

- Neked nem Joon-nál kéne lenni? – lepődött meg Thunder.

- De…csak untam magam otthon. – vakargattam a tarkóm. – Miért?

- Úgy tudtuk, hogy beteg vagy… - nézett Thunder Mir-re értetlenül.

- Beteg? – lepődtem meg.

- Joon ezt mondta…- válaszolt Mir.

- Hm… - kezdtem el gondolkodni. 

Bementem a konyhába majd levettem egy poharat, öntöttem bele vizet majd épp a számhoz akartam emelni, hogy igyak belőle mikor Joon trappolt be dühösen a nappaliba majd mikor meglátott megtorpant és egy kicsit meglepődött. A kezem megdermedt egy pillanatra a pohárral a szám előtt néztem Joon-t.

- Te meg mit keresel itt?! – mondta halkan mégis dühösen.

Elemeltem a poharat a számtól majd letettem a pultra.

- Ezt meg mégis hogy érted? – kerekedtek ki a szemeim. – Miért mondtad azt mindenkinek, hogy beteg vagyok? – érdeklődtem.

- Menj haza! – lépett oda hozzám.

- De miért?

- Mert azt mondtam! – mondta határozottan de még mindig suttogott.

- Nem akarok otthon egyedül gubbasztani itt akar lenni a többiekkel… - mutattam a nappali irányába.

- A többiekkel? – húzódott egy halvány huncut mosoly Joon arcára.

- Jó, nem velük hanem veled, tudod jól. – hadartam el miközben helyeslően bólogattam magamnak. Joon mosolygott még egy darabig majd hirtelen újra komoly lett az arca.

- Épp ezért kell hazamenned. – hajolt oda hozzám, majd a szemeimbe nézett.

- De…

- Kérlek… - tette össze a kezeit.

- Nicole! – szólított Emily mire odafordultam ő meg hatalmas mosollyal az arcán a nyakamba ugrott.

- I-igen? -  dadogtam miközben majd megfojtott.

- Végre megjöttél. – engedett el majd rám mosolygott.

- Meg. – mosolyogtam vissza rá majd Joon-ra pillantottam aki komoly arckifejezéssel meredt rám.

- De, mennem kell. – fordultam vissza Emily-hez miközben próbáltam leplezni a csalódottságom,  hogy el kell mennem.

- Ne! – kapta el a karom majd erősen megszorította.

- Tessék? – lepődtem meg.

- Maradj még légyszi. – nézett rám csillogó szemekkel.

- Jó… - egyeztem bele egy kis gondolkodás után majd mikor boldogan hátat fordított és beugrált a nappaliba Joon-ra néztem majd vállat vontam.

- Ne haragudj… - néztem rá bocsánat kérően. – Nem maradok sokáig. – mosolyogtam rá majd elfordultam de ekkor hirtelen mögém lépett és megához ölelt.

- Siess kiskutya, mert már nem tudom megjátszani, hogy nem érdekelsz. – súgta a fülembe.

- Rendben. – mosolyodtam el majd szembe fordultam vele, nyomtam egy gyors puszit az arcára és kimentem a nappaliba.

Mire kiértem, már mindenki a nappaliba volt. Leültem a kanapéra Thunder mellé, Joon pedig a szemben  lévő fotel mögött állt meg amibe G.O ült. 

Beszélgetni kezdtem a többiekkel de eközben számtalanszor találkozott a tekintetem Joon igéző szemeivel, amitől mindig elmosolyodtam és szégyenlősen hajtottam le a fejem.

- Nicole mondtad már a nagy hírt Seungho-nak? – kérdezte Emily boldogan mire megfagyott a levegő.

- Mi? – fordult Seungho Emily felé.

- Emily… - motyogta Mir kiábrándulva majd rám nézett teljesen kétségbeesetten.

- Mi történt? – kérdeztem tőle de nem válaszolt csak rémültem kapkodta a tekintetét.

- Miről van szó? – néztem Emily-re.

- Nem mondtad el neki? – lepődött meg.

- De mit?

- Hát, hogy Joon-al szerelmesek vagytok egymásba. – mutatott Joon-ra. Ahogy befejezte a mondatát mindenki rám meredt én meg felugrottam a kanapéról. Úrrá lett rajtam a rémület, és kétségbeesetten Joon-ra néztem aki lepetten nézett vissza rám. Mikor Seungho-val találkozott a tekintetünk éreztem ahogy szikrákat szórnak a szemei.

Végem van.

- Te meg mégis miről beszélsz? – egyenesedett ki Joon majd Emily-re nézett.

- Mir… - kezdte nagy lendülettel Emily majd elhallgatott. – Láttalak titeket tegnap. – folytatta.

- Tudtam, hogy ez lesz. – állt fel a fotelből Seungho majd Joon elé állt.

- De ez nem igaz! – csattantam fel. – Valamit félreértettél! – mentegetőztem.

- De hát csókolóztatok… - bizonytalanodott el Emily. 

Mindenki rám nézett én meg legszívesebben eltűntem volna a föld színéről. Ezt már nem tudom kimagyarázni. Idegesen toporzékoltam és levegő után kapkodtam miközben könnyes szemekkel néztem Seungho-ra.

- Ennek vége. – indult el felém Seungho mire megfagyott bennem a vér.

- Várj! – kiáltott utána Joon de Seungho nem törődött vele.

Mikor elém ért lendült a keze majd nem sokkal később tenyere az arcomon csattant. Oldalra fordítottam a fejem majd az arcomhoz nyúltam és folyni kezdtek a könnyeim.

- Sajnálom…

- Legszívesebben megölnélek… - morogta Seungho.

A szívem kihagyott vagy 2 ütemet majd hirtelen hatalmas lángok csaptak fel köztem és Seungho között. Becsuktam a szemem de láttam ahogy Seungho meghátrál a lángoktól.

- Ha hozzá érsz megöllek. – hallottam Joon fenyegető hangját. 

Lassan kinyitottam a szemem majd láttam Joon-t a lángok mögött ahogy Seungho-t nézi mérgesen.

- Joon! – nyújtottam ki felé a kezem de ekkor a lángok még magasabbra törtek amiken már nem tudtam átlátni.

- Menj! – hallottam Joon hangját. – Siess!

Az ajtó felé fordultam majd a könnyeimmel küszködve rohantam ki  a házból, majd egyre távolabb kerültem tőle. Csak azok a gondolatok jártak a fejemben, hogy többé nem jöhetek vissza. Többé nem látom Joon-t. Elvesztem.

Rohantam az utcákon mikor kifulladva térdre rogytam és sírva, levegő után kapkodva temettem az arcom a kezeimbe.

- Sajnálom. – hallottam Seungri hangját mire lassan felemeltem a fejem. – Itt a vége.