Stay here Tonight 19.rész - Átok

19.rész

Átok

♦Tiffany♦

Miután Nicole kirohant a házból G.O nekilökte Joon-t a falnak mire hirtelen a lángok eltűntek.

- Nyugodj le rendben?! – szólt rá G.O.

- Eressz. – nézett Joon G.O szemeibe dühösen. Látszott rajta, hogy alig tudta visszafogni magát, hogy ne tomboljon.

- Azt mondtam eressz! – kiáltott újra Joon mire újra megjelentek a hatalmas lángok amik körbevették őt. G.O kénytelen volt meghátrálni majd Seungho-ra nézett. Én gyorsan előkaptam a telefonom majd küldtem GD-nek egy sms-t:

„ A tequila kiömlött a pohárból.”

Amíg szó szerint izzott a levegő a tagok között én csendbe meghúzódtam és vártam a vendégeinket…

Nem is kellett sokáig várnom rájuk. A többiek előbb megérezték azt, hogy Defenderek jönnek. Joon lángjai kialudtak és figyelni kezdett ahogy a többiek is. Nagy ricsajjal törték be az ajtót majd sétáltak be a házba.

Luhan, Kai, Dongwoon, Tablo, Jonghyun és Key jött be az ajtón.

- Végre. – mondtam megkönnyebbülve majd elsétáltam Joon mellett és odamentem hozzájuk.

- Mit művelsz? – kérdezte Seungho.

Kikaptam Kai kezéből a fiolát amibe az ellenszer volt majd szembe fordultam az MBLAQ-el. Gonoszan mosolyogtam rájuk ám amikor Mir-re tévedt a tekintetem bűntudatot éreztem. Szinte mondtam neki, hogy „sajnálom” de mielőtt megtehettem volna megittam az ellenszert ami pár perc múlva hatni kezdett. Visszaváltoztam.

- Tiffany… - mérgelődött G.O.

- Pontosan. – húztam ki magam büszkén.

A többiek döbbent és bosszús tekintete minden pénzt megért.

- Gyerünk. – mondtam a többieknek mire mellettem elsuhanva neki rontottak az MBLAQ-nek. Én csöndbe figyeltem és az alkalomra vártam.

A többieknek nagyon kellett vigyázniuk Seungho villám technikájával. Joon tűz képessége, Mir kriokinézise, Thunder telekinézise és G.O energiasemlegesítése veszedelmes ellenfelekké teszi őket de ahogy nekik úgy a mieinknek is megvan a maga képessége. 

Megvártam míg Jonghyun Joon közelébe tudott férkőzni majd odamentem.

- Én a helyedbe Nicole után mennék. – mosolyogtam rá. Muszáj volt őt is elcsalni, hiszen rá is szükségünk volt.

- Mi? – lepődött meg.

- Seungri már biztos elvitte…- néztem Jonghyun-ra aki ravaszul mosolygott vissza rám.

- Válassz vagy maradsz, vagy elmész. Én elengedlek, de később már nem. – tettem ölbe a kezeimet.

Joon a harcoló társaira nézett majd hirtelen eltűnt.

Elment.

- Szép volt. – nézett rám  Jonghyun.

- Ez csak természetes. – néztem vissza rá. – Foglaljátok le őket míg be nem fejeződik az átok megtörése. Én megyek GD-hez.

- Rendben. – válaszolt majd sietett is Luhan segítségére aki hátrányba szorult Seungho-val szemben.

Villámsebességgel céloztam meg az ajtót hogy eliszkoljak de valaki elkapta a karomat.

- Hova-hova? – kérdezte Mir.

- Mir! Eressz! – kiáltottam.

- Szépen becsaptál. – mosolygott de hallottam  hangjába a csalódottságot amitől rosszul éreztem magam.

- Sajnálom. -  mondtam őszintén.

- Már mindegy. – nézett mélyen a szemeimbe.

- Mir, én…

Kezdtem de hirtelen Dongwoon nekirontott Mir-nek. Mir körül hatalmas hóvihar támadt a hideg szél pedig engem is elért amitől megborzongtam. Dongwoon manipulációs képessége az volt, hogy a használója ellen tudja fordítani a saját erejét. Jégből készült tőrök jelent meg Mir körül amik hirtelen egyszerre szúrták át. Mir fájdalmasan felkiáltott és mérgesen Dongwoon-ra nézett aki mereven figyelte, hogy ne veszítse el az irányítást Mir felett.

- Dongwoon! – szóltam rá mire kizökkent a tőrök pedig jégszilánkokra törtek. – Ne öld meg! – szóltam rá dühösen majd Mir-re néztem. – Még találkozunk. – mosolyogtam rá majd kimentem a házból.

♦Nicole♦

          - Hé! – kiáltottam felháborodva mikor belökött Seungri egyik barátja egy szobába. – Még is mi folyik itt?!

- Reméljük hamarosan a másik is megjön. – nézett a másik az órájára.

- Nyugi, Taeyang előbb úgyis fel kell készülni. Még van egy kis ideje ide érni. – ütögette meg a vállát.

- Hé! – kiabáltam tekintve arra, hogy figyelembe se vesznek.

- Mi van? – kérdezte flegmán Taeyang.

- Mi ez az egész?

- Nem fogok neked magyarázkodni. – grimaszolt. – A te dolgod csak annyi, hogy sírj.

- Mi? – lepődtem meg.

Taeyang gonoszul elmosolyodott majd bevágta az ajtót és kattant a zár. Odasiettem az ajtóhoz és rángatni kezdtem reménytelenül.

- A fenébe. – csúsztam le a földre hátamat az ajtónak döntve.

Fél órával később kiabálásra lettem figyelmes. Felpattantam a földről majd hátrébb mentem és rémültem meredtem az ajtóra.

- Gyerünk befelé! – kiabálta egy ismeretlen hang, majd nem sokkal később hátracsapódott az ajtó és nekem löktek valakit. A földre zuhantam, az esést a könyökömmel próbáltam tompítani. Egy fájdalmas nyögéssel csapódott a hátam a földhöz. Az ajtó becsapódott én meg lassan kinyitottam a szemem.

- Te meg mit keresel itt? – kerekedtek ki a szemeim amint megpillantottam a felettem támaszkodó Joon-t.

- Ez a mentőakció nem jött össze. – mosolygott kínosan.

- Idióta! – pöcköltem meg a fejét mire felszisszent majd leszállt rólam. Felálltam majd az ajtóhoz mentem.

- Hé! – ütöttem az ajtót. – Valaki! – kiabáltam de nem jött válasz.

- Mire készülnek? – fordultam Joon felé.

- Fogalmam sincs… - állt fel ő is a földről.

- Nem is vártam tőled többet. – mosolyodtam el gúnyosan.

- Kuss. – vágta rá azonnal. 

Néma csönd lett a szobában én meg nem visszafordultam az ajtóhoz mert nem mertem  Joon szemébe nézni. Túl gyáva voltam hozzá.

- Akkor most mi lesz? – kérdeztem meg halkan miközben a földet bámultam.

- Mivel? – kérdezett vissza egy kis gondolkodás után.

- Velünk.

- Mire gondolsz?

- Hát most, hogy Seungho és a többiek… - hallgattam el. Nem tudtam jól kifejezni magam és túlságosan zavarban voltam.

- Miért nem fordulsz meg?

- Nincs különösebb oka. – hazudtam.

- Akkor úgy beszélj hozzám, hogy közbe a szemembe nézel. – mondta higgadtan bár némi fenyegetést hallottam a hangjában.

Lassan tétovázva megfordultam és felemeltem a tekintetem.

- Most mondd. – utasított hideg tekintettel.

- Mi lesz velünk? – kérdeztem félénken.

- Mégis mit gondolsz mi? – válaszolt higgadtan.

- Hát…el kell tűnjek az életedből nem? – dadogtam.

- Lehet. – mondta együgyűen.

- É-értem. – mondtam csalódottan miután nem azt a választ kaptam amire vártam.

- Miért képes lennél elmenni?

- Nem hiszem… - hajtottam le a fejem.

- Akkor sem ha én is azt akarom? – hallottam rideg szavait.

Nem tudtam megszólalni csak a fejemet ráztam.

- De miért?

- Talán mert szeretlek. – motyogtam az orrom alatt.

- Hogy mi? – kérdezte.

- Mert szeretlek! – emeltem fel a fejem és kezdtem könnyezni.

- Na végre. – termett előttem vámpír gyorsasággal és magához ölelt amitől megszeppenve rezzentem össze erős karjai között.

- Én is szeretlek. – mondta lágyan.

Erősen a pólójába markoltam biztonságot és megnyugvást keresve. Örökre vele akartam lenni annak ellenére hogy 101 dolog akadályozta ezt.

Az ajtó hirtelen hátracsapódott mire Joon elengedett én meg rémültem fordultam az ajtó felé.

- Kezdjük. – ropogtatta az ujjait egy férfi Taeyang mellett.

- GD… - morogta mérgesen Joon az orra alatt a nevét.

Mielőtt bármit szólhattam volna GD elsuhant mellettem és egy karót szúrt Joon mellkasába.

- Úristen! – kiáltottam fel kétségbeesetten és a számhoz kaptam.

- A lányt vigyétek először! – mondta GD majd Seungri megragadta a karom és ráncigálni kezdett kifelé.

- Várjatok! – vergődtem, hogy kiszabaduljak a szorításából. – Joon! – nyúltam utána a kezemmel de már nem értem el.

Kirángattak a szobából majd egy lépcsőn keresztül a hatalmas pincébe vittek le. A hatalmas pince közepén tűz volt rakva körülötte kövekkel és egy banya állt a tűz mögött valamit mormolva. A vér is megfagyott bennem a rémülettől.

- Mit akartok tenni velem? – néztem Seungri-ra.

- Ráveszünk, hogy megtörd az átkot. – válaszolt higgadtan.

- De hát- kezdtem de Seungri erősen ellökött amitől a földre estem és lehorzsoltam a tenyerem a kemény betonon.

A lángok hirtelen vér vörösre változtak és sikítások hallatszottak. A lángok különböző alakzatokat formáltak és egyre magasabbak lettek miközben a banya a kezeit mozgatta csupán amit a lángok engedelmesen követtek.

- Kezdhetjük. – szólalt meg rekedtes hangon.

Én még mindig a földön feküdtem amióta elestem. Nem mertem felállni. Taeyang odajött hozzám majd az oldalamba rúgott amitől fájdalmasan felnyögtem és könnyek gyűltek a szemembe.

- Ez az. – vigyorgott majd  megragadta a karom és odarángatott a tűzhöz.

- És most sírj! – kiabálta miközben egyre közelebb tolt a forró lángokhoz.

- Nem! – ellenkeztem és fordítottam el a fejem a lángoktól.

Hirtelen éles fájdalom hasított a karomba és felsikítottam. Mikor odanéztem láttam hogy egy hatalmas vágás van a karomon.

- Gyerünk! – ordibált Taeyang.

- Nem! – kiabáltam miközben próbáltam visszafojtani a könnyeimet. Azért sem adom  meg neki azt az örömet, hogy megváltsam egy átoktól.

- Seungri! – szólt a barátjának Taeyang mire az vámpír sebességgel felrohant a lépcsőn. 

Kétségbeesetten vergődtem Taeyang karjai között kiutat keresve. Nem sokkal később Joon-t láttam ahogy ráncigálják le a lépcsőn ő meg hevesen küzd ellenük de már legyengítették. Az erejét se tudta már használni. Oda ráncigálták a tűzhöz velem szembe ő pedig rám nézett aggódóan.

-  Mit akartok vele? – nézett dühösen Joon Seungri-ra.

- A helyedbe inkább magam miatt aggódnék. -  mondta higgadtan GD majd megforgatott a kezében egy karót és egy hirtelen mozdulattal Joon hasába szúrta mire Joon felkiáltott.

- Joon! – kiáltottam és már alig bírtam a könnyeimmel.

A vére a földre csöpögött és nehezen lélegzett.

- Gyerünk! – szorította meg a karom Taeyang mire én csak becsuktam a szemem és ráztam a fejem, nemet mondva.

- Akkor még egy kicsit ösztönzünk. – hallottam egy női hangot. Kinyitottam a szemem és láttam egy hosszú fekete hajú nőt állni GD mellett.

- Szia szívem. – mosolygott rám de én csak értetlenül néztem vissza rá. – Már meg sem ismersz? Én vagyok az, Emily. – tette ölbe a kezeit büszkén.

- Lehetetlen… - motyogtam az orrom alatt kiábrándulva.

Kivette a véres karót GD kezéből majd Joon mellkasába szúrta. Seungri elengedte Joon-t mire ő a földre rogyott és nehézkesen kitépte a mellkasából a karót.

- Elég! – kiabáltam és végig folytak a könnyeim az arcomon. Sírni kezdtem, már szinte zokogtam. Mikor kinyitottam a szemem a saját könnycseppjeim lebegtek előttem majd beleestek a tűzbe ami abban a pillanatba hatalmasra nőtt. GD felvette a földről a véres karót majd bedobta a tűzbe. A tűz világos kékre változott és olyan volt mintha megvadult volna.

- Sikerült. – szólalt meg a banya majd mikor ránéztem füst jelent meg körülötte és eltűnt.

Nem sokkal ezután Taeyang üvölteni kezdett és a nyakához kapott ahol a jel van. Pár perc múlva a többiek is üvöltve a nyakukhoz kaptak. Taeyang ellökött magától én pedig zuhanni kezdtem a tűz felé. Az utolsó emlékem arról az éjszakáról az ahogy Joon a mellkasát szorongatva rohan felém kétségbeesetten.