2013. március 26., kedd

Stay here Tonight 9.rész - Színjáték


9.rész
 Színjáték



Tiffany
Másnap első dolgunk volt, hogy megosszuk a többiekkel a tegnap szerzett infókat. Mindenki csak úgy állt előttünk, mint akik most látnak először fehér embert.
- Hahó, sikerült feldolgozni az előbb hallottakat? – csettintgettem előttük.
- Mi az, hogy náluk van a lány? – értetlenkedett Daesung.
- Ó, látom még forog a loading karika. – forgattam a szemeimet.
- És most akkor hogyan tovább? – kérdezte Taeyang.
- Mi lenne, ha elhitetnék velük, hogy nálunk van az a valaki, aki képes elpusztítani az átkot?- vetette fel Seungri.
- És majd lesznek olyan hülyék, hogy beveszik nem? – szólt vissza cinikusan Taeyang.
- Várjatok, ez nem is olyan hülye ötlet! – mondta GD.
- Jó, de ki legyen az? Lánynak kéne lennie, hogy hitelesebb legyen nem? – kérdezte TOP.
- Vállalom. –jelentkeztem.
- Ki legyen az? – gondolkodott hangosan Daesung.
- Mondom vállalom! – mondtam kicsit, hangosabban, de mintha öt süketnek beszélnék.
- Te? Esélytelen. – nevetett fel a maknae.
- Mért is? Szeretnéd inkább te magadra vállalni a lány szerepet? – mosolyogtam rá.
- Nem hagynátok abba? Éppen próbálunk valami értelmeset kitalálni. – szólt ránk GD.
- Ha azt mondanánk, hogy Tiffany az, szerintem nem vennék be, nem olyan hülyék, meg ismerik. – gondolkodott TOP.
- És, ha emberré változtatnánk? – kérdezte csillogó szemekkel Seungri.
- Mért, már ilyen rejtett képességeid vannak? – kíváncsiskodtam.
- Nekem, nem, de hallottam egy boszorkányról, akinek igen. – vigyorgott mint a vadalma.
- Maknae, most tényleg nagy segítség voltál!- dicsérte meg GD. Miután Seungri elmondta, hogy pontosan hol is van ez a boszorkány, GD-vel kettesben elindultunk. A többieknek be kellett mennie még a YG-be, valójában neki is kellett volna, de rosszullétre hivatkozva lemondta. Nem bolt hosszú az út, hamar odaértünk. A boszi elég szimpatikusnak tűnt és segítőkész volt. Amint vázoltuk neki a helyzetet felajánlotta, hogy segít nekünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak kicsit féltem, valójában majd meg haltam az idegességtől, hogy újra ember leszek. Ugyanis nincs teljesen egy éve, hogy GD vámpírrá változtatott. Sosem fordult meg a fejemben, hogy esetleg újra a régi lehetek. Miután a boszi kotyvasztott valamit, aminek nem volt túl bíztató kinézete és elmormolt egy varázsigét, megitatta velem azt a trutyit. Förtelmes íze volt, bele se mertem gondolni, hogy miket rakhatott bele. Pár perccel később szédülni kezdtem, forgott velem a világ, majd egyszer csak elsötétült minden. Mikor felébredtem fekvő helyzetben találtam magam a kanapén. Nem nagyon emlékeztem, hogy mi történt és nem is éreztem semmi változást. Felálltam, majd a tükörhöz mentem, ami nem messze volt tőlem. Nem hittem a szememnek, amikor belenéztem, mintha nem is én lennék. A hosszú egyenes fekete hajam szőkére változott, ami hullámokban omlott a vállamra és ha jól láttam egy pár centivel alacsonyabb is lettem. Így biztos nem ismernek fel, hisz én is alig ismerem fel magam. Miután alaposan szemügyre vettem magam, átbaktattam a másik szobába, ahol GD-ék tartózkodtak. Amint megpillantottak mindkettejüknek tátva maradt a szája. GD-n láttam, hogy próbál valamit kinyögni. Majdnem elnevettem magam, olyan viccesen motyogott artikulálatlanul. Megköszöntük a boszorkány szolgálatait, majd haza indultunk. Már éjfél volt, mire haza értünk, ezért egyből bedőltünk az ágyban mind a ketten. Másnap reggel arra ébredtünk, hogy valaki eszeveszetten be akar jönni és rátapadt a csengőre. Miután magunkra kaptunk valami ruhát, GD nyitotta ki az ajtót, mire a Big Bang maradék négy tagja szinte köszönés nélkül viharzott be.
- Hűha! – nyögte ki Taeyang, mikor meglátott.
- Jól áll a szőke! – bókolt TOP.
- Legalább jobban megy az agyi szintjéhez! – vetette oda Seungri.
- Akkor a te hajad a sötétségedet szimbolizálja? – kacsintottam rá.
- Ugyan, mindketten tudjuk, hogy sokkal intelligensebb vagyok nálad.
- Hát hogyne! – mosolyogtam cinikusan.
- Befejeznétek?! – szólt ránk GD erélyesen, mire abba hagytuk a kis „vitánkat”.
- Na és mi legyen a következő lépés? – érdeklődött Taeyang.
- Eltereljük a figyelmet arról a lányról, hogy megkaparinthassuk magunknak. – húzta ördögi mosolyra a száját GD.
- Jó, de mégis, hogy akarod ezt csinálni? – kérdezte Daesung.
- Hát, mondjuk megmondjuk nekik, hogy Tiffany képes megtörni az átkot. – mondta balta arccal.
- Már kezdtem azt hinni, hogy tényleg van valami ötleted. – forgattam a szemeimet, majd mindenki elkezdett nevetni. Kicsit oldódott a hagulat.
- És, ha eljátszanánk, hogy próbáljuk megölni, ő pedig menekül előlünk? Szerintem egész hihetően elő tudnánk adni. – mosolygott Seungri.
- Nahát maknae ez egész jól hangzik. –veregette meg a vállát Taeyang.
- Mondtam én, hogy okos vagyok, többet kéne hallgatnotok rám! – emelte fel az állát.
- Az kéne még, hogy még többet hallgassunk rád, így is fenn hordod az orrod, csak aztán el ne ess a saját lábadban. – kuncogott TOP.
- Remek, mikor kezdjük? – kérdeztem izgatottan. Tetszett az ötlet és már nagyon vártam.
- Szerintem várjuk, meg míg nem lesznek otthon, sokkal hitelesebb, ha az utcán futunk össze, mintha háztól házig megyünk. – okoskodott Dae.
- Remek, akkor rá is állítom a csapatokat és amint megadják a jelet indulás! Legyetek készen. – adta ki a parancsot GD. Ezután, mindenki ment a dolgára, majd egy pár óra múlva meg is kaptuk azt a bizonyos jelet az indulásra. Lee Joon kivételével az összes MBLAQ tag együtt volt. Amint látótávolságon belülre értünk kezdetét vette a játék. Sikítozva, esetlenül rohantam feléjük, miközben a Big Bang tagjai „üldöztek”. Odarohantam Mir-hez és kétségbe esetten, kezdtem bele a hazugságokba. Úgy sejtettem őt lesz a legkönnyebb meggyőzni, hisz nem az eszéről híres.
- Kérlek, segíts! Meg akarnak ölni, valami átokról beszéltek, nagyon félek. – kérleltem siránkozva.
- Nem lesz semmi baj, megvédünk! – mosolygott bíztatóan. Ezaz! Pont úgy reagált, ahogy vártuk, már csak a többieknek kell belesétálniuk a csapdánkba. Szembe szálltak a Big Bang-el, egyedül Seungho állt mozdulatlanul. Nem vette volna be a színjátékomat? Odajött hozzám, majd így szólt.
- Mit mondtak, pontosan az átokról?
- N-nem hallottam tisztán, valami megtörésről, és vérről beszéltek. – dadogtam.
- Értem. – gondolkodott el.
- Ugye nem hagyod, hogy bántsanak? – vágtam könyörgő arcot, miközben egyenesen a szemébe néztem.
- Nem, dehogy. –erőltetett mosoly ült ki az arcára, majd ment segíteni a társainak. Végig néztem, ahogy küzdenek, majd miután végeztek, odajöttek, hozzám, hogy biztosítsanak róla, hogy most már nincs mitől tartanom. Ezután mindannyian elindultak, haza.
- U-ugye most csak vicceltek, itt akartok, hagyni egyedül? Mi lesz, ha visszajönnek? – kiáltottam utánuk.
- Hát velünk nem jöhetsz! – vágta rá egyből G.O.
- De én félek. – halkultam el a végére, majd úgy tettem, mintha sírnék. Mir a védelmemre kelt.
- Abból csak nem lehet baj, ha velünk jön. –mondta.
- Mi vagyunk mi árvaház? – kérdezte G.O.
- Nem, de a történtek után szerintem nem kéne egyedül hagynunk. – mondta, miközben erősen szuggerálta a Seungho-t.
- Jó, jöjjön, de te fogsz róla gondoskodni! - mondta a leader.
- Köszönöm. – szinte már suttogtam Mir-nek, mire ő eleresztett egy halvány mosolyt, majd elindultunk az MBLAQ közös lakásához. Eddig a terv simán ment, ha a többi is ilyen egyszerű lesz, nem lesz túl sok dolgunk, mindenesetre most arra kell koncentrálnom, nehogy lebukjak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése