9.rész
Színjáték
♦Tiffany♦
Másnap első dolgunk volt, hogy megosszuk a
többiekkel a tegnap szerzett infókat. Mindenki csak úgy állt előttünk, mint
akik most látnak először fehér embert.
- Hahó, sikerült
feldolgozni az előbb hallottakat? – csettintgettem előttük.
- Mi az, hogy náluk
van a lány? – értetlenkedett Daesung.
- Ó, látom még forog
a loading karika. – forgattam a szemeimet.
- És most akkor hogyan
tovább? – kérdezte Taeyang.
- Mi lenne, ha
elhitetnék velük, hogy nálunk van az a valaki, aki képes elpusztítani az
átkot?- vetette fel Seungri.
- És majd lesznek
olyan hülyék, hogy beveszik nem? – szólt vissza cinikusan Taeyang.
- Várjatok, ez nem is
olyan hülye ötlet! – mondta GD.
- Jó, de ki legyen
az? Lánynak kéne lennie, hogy hitelesebb legyen nem? – kérdezte TOP.
- Vállalom.
–jelentkeztem.
- Ki legyen az? –
gondolkodott hangosan Daesung.
- Mondom vállalom! –
mondtam kicsit, hangosabban, de mintha öt süketnek beszélnék.
- Te? Esélytelen. –
nevetett fel a maknae.
- Mért is? Szeretnéd
inkább te magadra vállalni a lány szerepet? – mosolyogtam rá.
- Nem hagynátok
abba? Éppen próbálunk valami értelmeset kitalálni. – szólt ránk GD.
- Ha azt mondanánk,
hogy Tiffany az, szerintem nem vennék be, nem olyan hülyék, meg ismerik. –
gondolkodott TOP.
- És, ha emberré
változtatnánk? – kérdezte csillogó szemekkel Seungri.
- Mért, már ilyen
rejtett képességeid vannak? – kíváncsiskodtam.
- Nekem, nem, de
hallottam egy boszorkányról, akinek igen. – vigyorgott mint a vadalma.
- Maknae, most
tényleg nagy segítség voltál!- dicsérte meg GD. Miután Seungri elmondta, hogy
pontosan hol is van ez a boszorkány, GD-vel kettesben elindultunk. A többieknek
be kellett mennie még a YG-be, valójában neki is kellett volna, de rosszullétre
hivatkozva lemondta. Nem bolt hosszú az út, hamar odaértünk. A boszi elég
szimpatikusnak tűnt és segítőkész volt. Amint vázoltuk neki a helyzetet
felajánlotta, hogy segít nekünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak kicsit
féltem, valójában majd meg haltam az idegességtől, hogy újra ember leszek.
Ugyanis nincs teljesen egy éve, hogy GD vámpírrá változtatott. Sosem fordult
meg a fejemben, hogy esetleg újra a régi lehetek. Miután a boszi kotyvasztott
valamit, aminek nem volt túl bíztató kinézete és elmormolt egy varázsigét,
megitatta velem azt a trutyit. Förtelmes íze volt, bele se mertem gondolni,
hogy miket rakhatott bele. Pár perccel később szédülni kezdtem, forgott velem a
világ, majd egyszer csak elsötétült minden. Mikor felébredtem fekvő helyzetben
találtam magam a kanapén. Nem nagyon emlékeztem, hogy mi történt és nem is
éreztem semmi változást. Felálltam, majd a tükörhöz mentem, ami nem messze volt
tőlem. Nem hittem a szememnek, amikor belenéztem, mintha nem is én lennék. A
hosszú egyenes fekete hajam szőkére változott, ami hullámokban omlott a
vállamra és ha jól láttam egy pár centivel alacsonyabb is lettem. Így biztos
nem ismernek fel, hisz én is alig ismerem fel magam. Miután alaposan szemügyre
vettem magam, átbaktattam a másik szobába, ahol GD-ék tartózkodtak. Amint
megpillantottak mindkettejüknek tátva maradt a szája. GD-n láttam, hogy próbál
valamit kinyögni. Majdnem elnevettem magam, olyan viccesen motyogott
artikulálatlanul. Megköszöntük a boszorkány szolgálatait, majd haza indultunk.
Már éjfél volt, mire haza értünk, ezért egyből bedőltünk az ágyban mind a
ketten. Másnap reggel arra ébredtünk, hogy valaki eszeveszetten be akar jönni
és rátapadt a csengőre. Miután magunkra kaptunk valami ruhát, GD nyitotta ki az
ajtót, mire a Big Bang maradék négy tagja szinte köszönés nélkül viharzott be.
- Hűha! – nyögte ki
Taeyang, mikor meglátott.
- Jól áll a szőke! –
bókolt TOP.
- Legalább jobban
megy az agyi szintjéhez! – vetette oda Seungri.
- Akkor a te hajad a
sötétségedet szimbolizálja? – kacsintottam rá.
- Ugyan, mindketten
tudjuk, hogy sokkal intelligensebb vagyok nálad.
- Hát hogyne! –
mosolyogtam cinikusan.
- Befejeznétek?! –
szólt ránk GD erélyesen, mire abba hagytuk a kis „vitánkat”.
- Na és mi legyen a
következő lépés? – érdeklődött Taeyang.
- Eltereljük a
figyelmet arról a lányról, hogy megkaparinthassuk magunknak. – húzta ördögi
mosolyra a száját GD.
- Jó, de mégis, hogy
akarod ezt csinálni? – kérdezte Daesung.
- Hát, mondjuk
megmondjuk nekik, hogy Tiffany képes megtörni az átkot. – mondta balta arccal.
- Már kezdtem azt
hinni, hogy tényleg van valami ötleted. – forgattam a szemeimet, majd mindenki
elkezdett nevetni. Kicsit oldódott a hagulat.
- És, ha
eljátszanánk, hogy próbáljuk megölni, ő pedig menekül előlünk? Szerintem egész
hihetően elő tudnánk adni. – mosolygott Seungri.
- Nahát maknae ez
egész jól hangzik. –veregette meg a vállát Taeyang.
- Mondtam én, hogy
okos vagyok, többet kéne hallgatnotok rám! – emelte fel az állát.
- Az kéne még, hogy
még többet hallgassunk rád, így is fenn hordod az orrod, csak aztán el ne ess a
saját lábadban. – kuncogott TOP.
- Remek, mikor
kezdjük? – kérdeztem izgatottan. Tetszett az ötlet és már nagyon vártam.
- Szerintem várjuk,
meg míg nem lesznek otthon, sokkal hitelesebb, ha az utcán futunk össze, mintha
háztól házig megyünk. – okoskodott Dae.
- Remek, akkor rá is
állítom a csapatokat és amint megadják a jelet indulás! Legyetek készen. – adta
ki a parancsot GD. Ezután, mindenki ment a dolgára, majd egy pár óra múlva meg
is kaptuk azt a bizonyos jelet az indulásra. Lee Joon kivételével az összes
MBLAQ tag együtt volt. Amint látótávolságon belülre értünk kezdetét vette a
játék. Sikítozva, esetlenül rohantam feléjük, miközben a Big Bang tagjai
„üldöztek”. Odarohantam Mir-hez és kétségbe esetten, kezdtem bele a
hazugságokba. Úgy sejtettem őt lesz a legkönnyebb meggyőzni, hisz nem az
eszéről híres.
- Kérlek, segíts!
Meg akarnak ölni, valami átokról beszéltek, nagyon félek. – kérleltem
siránkozva.
- Nem lesz semmi
baj, megvédünk! – mosolygott bíztatóan. Ezaz! Pont úgy reagált, ahogy vártuk,
már csak a többieknek kell belesétálniuk a csapdánkba. Szembe szálltak a Big
Bang-el, egyedül Seungho állt mozdulatlanul. Nem vette volna be a
színjátékomat? Odajött hozzám, majd így szólt.
- Mit mondtak,
pontosan az átokról?
- N-nem hallottam
tisztán, valami megtörésről, és vérről beszéltek. – dadogtam.
- Értem. –
gondolkodott el.
- Ugye nem hagyod,
hogy bántsanak? – vágtam könyörgő arcot, miközben egyenesen a szemébe néztem.
- Nem, dehogy.
–erőltetett mosoly ült ki az arcára, majd ment segíteni a társainak. Végig
néztem, ahogy küzdenek, majd miután végeztek, odajöttek, hozzám, hogy
biztosítsanak róla, hogy most már nincs mitől tartanom. Ezután mindannyian
elindultak, haza.
- U-ugye most csak
vicceltek, itt akartok, hagyni egyedül? Mi lesz, ha visszajönnek? – kiáltottam
utánuk.
- Hát velünk nem
jöhetsz! – vágta rá egyből G.O.
- De én félek. –
halkultam el a végére, majd úgy tettem, mintha sírnék. Mir a védelmemre kelt.
- Abból csak nem
lehet baj, ha velünk jön. –mondta.
- Mi vagyunk mi
árvaház? – kérdezte G.O.
- Nem, de a
történtek után szerintem nem kéne egyedül hagynunk. – mondta, miközben erősen
szuggerálta a Seungho-t.
- Jó, jöjjön, de te
fogsz róla gondoskodni! - mondta a leader.
- Köszönöm. – szinte
már suttogtam Mir-nek, mire ő eleresztett egy halvány mosolyt, majd elindultunk
az MBLAQ közös lakásához. Eddig a terv simán ment, ha a többi is ilyen egyszerű
lesz, nem lesz túl sok dolgunk, mindenesetre most arra kell koncentrálnom,
nehogy lebukjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése